Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület

2021.máj.08.
Írta: remenytelenügyek Szólj hozzá!

Perújítás polgári perben.

Tatabányai Járásbíróság
Tatabánya
Tisztelet Tatabányai Járásbíróság!
Alulírott, Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület képviseletében eljáró Vidák Aladár elnök S. M. (egyesületi tag) 2800 Tatabánya, Sz. I. u. 153. szám alatti lakos. Perújítást terjesztek elő 10. P. 20... számú ítélete ellen.
Preambulum:
Előzményként előadom, hogy 1970. december 30-án kötött házasságot néhai Ö. Gy. Akkori házastársammal 1974. április 7-én kelt adásvételi szerződéssel megvásároltam a Tatabánya 7.. helyrajzi számú, akkor B. út, jelenleg Sz. I. út 153 szám alatti ingatlan 2/4 részét. Az ingatlannak korábban a házastársam már 1/4 arányban öröklés címén tulajdonosa volt. Férje további 1/4 részt közös tulajdon megszüntetése iránti perben szerzett meg. Később férjemmel kötött házasság felbontásra került. Ezt követően egy bírósági ítélet született arról, hogy az ingatlanon létesített felépítmény a közös tulajdonunk.
Ö. Gy. 2007. január 22-én elhunyt. Ör. Gy. halála előtt érelmeszesedés és paranoiás betegsége folytán téveszmék gyötörték, amiért háziorvosa, Dr. R. L. szerint is gondnokság alá helyezése indokolt volt. A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezési eljárásban Dr. Sz. Z. igazságügyi elmeorvos szakértő szakvéleményt készített, amelyben a vizsgálatot követően összegezte, hogy Ö. Gy. testi és szellemi állapota folytán ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkezik, ebben korlátozva van.
A korlátozottság teljes, állandó jellegű, javulás nem várható. Megállapítást nyert, hogy belátási képességének hiánya véglegesnek tekinthető, amiért a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése indokolt. A szakértő megállapította, hogy pszichés leépülés már mintegy 10 éves időtartamra vissza vezethetöek amelyek paranoid téveszmékben és üldöztetéses elemekben nyilvánultak meg.
Ö. Gy. 2005. december 18-án végrendeletet készített Dr. V. K. (1113 Budapest, D. u. 5. I/1.) javára. Ennek alapján végrendeletileg ő örökölt utána, noha Ő. Gy. belátási képességének hiánya miatt ez nem történhetett volna meg Dr. Sz. Z. igazságügyi elmeorvos szakértő szakvéleménye alapján. Ö. Gy. törvényes örököse, fia, Ö. R. Gy. pert indított a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságon a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt, amely 10.P.20.../2.. szám alatt folyt, majd pervesztése után a Győri Ítélőtáblára fellebbezett, amely per Pf III.20.260/2..szám alatt folyt, de a fellebbezés nem vezetett eredményre.
Dr. S. Gy. és dr. F. M. igazságügyi szakértők együttes elmeszakértői véleményben kétséget kizáróan megállapították, hogy Ö. Gy. a végrendelkezés időpontjában, 2005. december 18-án a globális szellemi hanyatlásból eredően (vaszkuláris demencia) ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkezett.
A szellemi leépülés 2005 előtt is folyamatos progressziót (romlást) mutatott, amely a vaszkuláris demencia betegségére jellemző, ezért belátási képessége nagymértékben hiányzott, így joghatást kiváltó jognyilatkozatot érdemben nem tehetett volna, amelyet az elkészített írásszakértői vizsgálat is megerősített. Dr. A. T. klinikai írásszakértő szakpszichológus szakvéleménye rögzítette, hogy Ö. Gy. aláírásával ellátott végrendelet szövegű kézírás teljes terjedelmének, az azon szereplő aláírásnak a létrehozásakor az író személy mentális, kognitív funkciói jelentős mértékben eltérnek negatív irányban a pszichés-mentális státusz normál övezettől.
A közölt szakvélemények ellenre a hagyatéki perben eljáró Dr. Cz. M. igazságügyi elmeszakértő szerint nem lehet megállapítani, hogy a végrendelet elkészítésének időpontjában fennállt-e az a helyzet, amit más szakértők cáfoltak, s amelynek eredményeként Dr. V. K. javára szóló végrendelet alapján történt a hagyaték rendezése.
Jogi Indoklás:
Az eljáró bíróságnak figyelembe kellett volna vennie a volt férje állapotát, figyelembe kellett volna venni az igazságügyi szakértők véleményét, Dr. C. M. igazságügyi elmeszakértő véleményét ki kellett volna rekeszteni a bizonyíték láncolatából, tekintettel arra, hogy a korábbi igazságügyi szakértők minden tekintetben cáfolták Dr. C. M. igazságügyi elmeszakértő állítását. Dr. C. M. igazságügyi elmeszakértő ellen az illetékes
rendőrkapitányságon feljelentéssel éltünk.
A polgári peres eljárásban hozott másodfokú ítéletet felperes részről jogszabálysértőnek tartjuk tekintettel arra, hogy álláspontunk szerint a másodfokú bíróság megsértette a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §- ban foglaltakat, a rendelkezésre álló bizonyítékokat kirívóan okszerütlenül, a logika szabályaival ellentétesen mérlegelte, valamint megsértette Magyarország Alaptörvényének XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglaltakat, továbbá a másodfokú bíróság az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakkal ellentétesen a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét nem annak céljával és nem az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte.
A alperes rendelkezésére álló bizonyítási eszközöket maradéktalanul igénybe vette, és bizonyítási kötelezettségének eleget tett azzal is, hogy elsőfokú eljárásban indítványozta a polgári perben kirendelt, illetve a peres eljárást megelőzően eljárt igazságügyi szakértők együttes meghallgatását, mert álláspontunk szerint ezen szembesítéssel lehet leginkább az esetlegesen fennálló ellentmondásokat feloldani, a homályos kérdéseket tisztázni, amely alapján a perbíróság megalapozottan tud ítéletet hozni.
Igazságügyi szakértő szakvéleménye egy vélelem, és tényekkel nem tudja az állításait alátámasztani. Ennek következtében a bíróságok egy olyan szakvéleményre hivatkozott, és arra alapította az ítéletét amely kizárólag feltételezésen alapul, és objektív adatok nem állnak rendelkezésre. Ezen feltételezésen alapuló szakvélemény, valamint a szakterületi „kompetenciával” nem rendelkező szakvélemény egybevetésével állapította meg a másodfokú bíróság, álláspontunk szerint megalapozottan zárta ki dr. F. M. és Dr. A. T. szakvéleményüket a bizonyítékok közül.
A másodfokú bíróság is rögzíti ítéletében, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást lefolytatta és indokolási kötelezettségének eleget tett, azonban a másodfokú és az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően a rendelkezésre álló tényekkel, bizonyítékokkal, igazságügyi szakértői véleményeket nem vette figyelemben bíróság, és Dr. C. M. igazságügyi elmeszakértő vélelemre alapította a döntését, így az ítéleti bizonyosság nem állapítható meg, valamint a bizonyítékokat helytelenül mérlegelte. Dr. Sz. Z. igazságügyi szakértő véleményét nem vették figyelembe a t. bíróság illetőleg a férje bekerült a belgyógyászatra osztály vezető orvos javaslatára pszichiátria szanatóriumba utalták és ott halálozott el.
A szakértő szakvéleménye semmilyen bizonyítékokkal és mérésekkel nincs alátámasztva, esetében a visszaellenőrzés lehetősége nem áll fenn, ennek következtében az általa készített irat összehasonlításra alkalmatlan, és erre nem lehet volna ítéletet alapítani. A bíróság a szakértői ellentmondásokat nem tisztázta. Megítélésünk szerint a kirendelt igazságügyi szakértők által készített szakvélemények helytállóak, és egymással összhangban állnak, valamint megerősítik a Ö. Gy. a peres eljárást megelőzően megállapított tényeket, és azokat elfogadják, így a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló, egymással összhangban álló, hitelt érdemlő, igazságügyi szakértői véleményeket a Pp. 206. § előírásaival ellentétesen felülmérlegelte, és azoktól eltérően állapította meg az ítéletet.
Tekintettel arra, hogy több szakvélemény esetén az egymással összhangban álló szakvéleményeket kellett volna a bizonyítékoknak megfelelően értékelni, és mivel szakkérdés a ezért a bíróságnak vagy teljes mértékben kellett volna elfogadni az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakat, vagy a alperes keresetének kellett volna helyt adni, de az ellentétes a Pp. bizonyításra vonatkozó rendelkezéseivel, hogy a bíróság egyes alapadagokat "kiragad" egyes szakvéleményből, és az egyes szakvélemények által tett megállapítások között "szemezgetve" jut olyan megállapításra, amelyek az ítélethez vezettek.
A bíróság szakvéleményeket semmibe vette, és helytelenül, a tényekkel ellentétesen felül mérlegelte, ezáltal olyan döntést hozott amely ellentétes a Pp. céljával, és a bizonyítás elvével és megsértette az felperesnek az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt jogát (jogos érdekét). A XXVIII. cikk (7) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, "hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti, és ezen ítélet megítélésünk szerint sérti felperesnek a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, és az ügy tisztességes elbírálásához való jogát.
Álláspontunk szerint az Alaptörvény 28. cikke azon feltételeit tartalmazza, hogy bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, mivel az ítélet meghozatala során a Pp. és az Alaptörvény előírással ellentétesen a tényállásból helytelen következtetéseket vont le, és a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, hanem a rendelkezésre álló tényekkel ellentétesen. A jogszabályok céljainak megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló 'javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Ö. R. fiam mint felperes minden bizonyítékot a bíróság elé tárt, amelyeket megerősítenek a perben kirendelt kettő szakértő szakvéleménye is, és ezt nem cáfolja meg a bíróság által eljárásban kirendelt másik szakértő sem, mivel ő csak feltételezésen alapuló szakvéleményt készített, ennek következtében a bizonyítási kötelezettségének alperes eleget tett.
Álláspontom szerint az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdésében foglalt alapjog sérelme megjelenik a bírói döntésben tekintettel arra, hogy a Pp. 206. §-ban foglalt jogszabályi rendelkezések nem megfelelő alkalmazásával a másodfokú bíróság megsértette az felperes a tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel az elsőfokú bíróság által lefolytatott, és mindenre kiterjedő bizonyítási eljárást követően a megállapított tényekből helytelen következtetéseket vont le, és az igazságügyi szakértők által megállapított szakkérdéseket felülmérlegelve hozott olyan kirívóan okszerűtlen döntést a másodfokú bíróság, amely az felperes jogát sérti, mivel a sérelmezett döntés következtében a bizonyított tényekkel ellentétes bírói ítélet miatt joghátrányban kerültünk (felperes).
Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése biztosítja indítványozó számára azt a jogot, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírói döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti és jelen eljárásban a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, a tárgyalás igazságossághoz való részjogosítványa sérült felperesnek. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés szerinti rendelkezéseit, felperesnek a tisztességes bírósági eljáráshoz, a tisztességes tárgyaláshoz való alapvető jogát.
A bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével hozott bírói döntés sérti a tisztességes tárgyaláshoz való alapvető jogot, mint a másodfokú bíróság figyelmen kívül megállapított tényeket, és az eljárásban egyértelműen nem tisztázásra került szakkérdéseket, és a bírói ítélet a megállapított tényállásból helytelen következtetéseket vont te, amely alapján pervesztesek lettünk.
A fentiekben elmondottak alapján a másodfokú bíróság egy "szakértői vélelemre" alapította a döntését, és az eljárás során meglévő, hitelt érdemlő bizonyítékokat nem vette figyelembe. a rendelkezésre álló tényekből nem helytálló következtetéseket vont le. A bíróság pusztán "kiragad" szövegrészeket a szakértői véleményekkel, de az ítélet alapját képező számítás, azaz ítéletek megállapítása kizárólag feltételezésen alapul, az semmilyen konkrét méréssel, számítással, szakértői véleménnyel nincs alátámasztva.
Álláspontunk szerint az ítéleti bizonyosság megköveteli az eljáró bíróságtól, hogy olyan döntést hozzon. amely a rendelkezésre álló tényekkel, és bizonyítékokkal összhangban legyen, ezzel szemben a bíróság ezekkel teljesen ellentétes döntést hozott, és mindenre kiterjedően lefolytatott bizonyítási eljárást nem vette figyelembe.
Amennyiben egy szakvélemény feltételezésen alapul, az nem képezheti bírósági (ítélet alapját, mivel az ellentétes lenne a perbeli dokumentumokkal azonban a bíróság mégis elfogadta a szakértő szakvéleményében foglaltakat, és egy feltételezés alapján felperes hátrányos helyzetbe hozta, így megítélésem szerint a tisztességes eljáráshoz való jog sérült.
A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna („novum") a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak bűncselekménye miatt a törvény ellenére lett pervesztes („crimen")
Az általam felhozott tény az alapperben még nem bírálták el, a igazságügyi szakértő szakvéleményét -ami alapján büntető feljelentéssel éltem. Az ilyen tény, amelyet rendszerint a rá vonatkozó bizonyítékkal együtt terjesztenek elő, az alapperben hozott ítélet szempontjából új ténynek, illetve új bizonyítéknak, azaz novumnak számít.
Az új ténynek és az új bizonyítéknak nem kell feltétlenül összekapcsolódnia: kivételesen a tény önmagában is alkalmas lehet a perújításra. Ilyen lehet a köztudomású vagy a bíróság hivatalos tudomása körébe tartozó tény, amelyeket a Pp. 163. § (3) bekezdése szerint nem kell bizonyítani. Mindez fordítva is igaz: az önmagában álló új bizonyíték is alkalmas lehet a perújításra.
A szabad bizonyítás elvéből következően a törvény nem határozza meg közelebbről a perújítás céljára felhasználható bizonyítékok körét. Erre az alapperben fel nem használt bizonyítékok bármelyike – tanúvallomás, szakértői vélemény, okirat, tárgyi bizonyíték – alkalmas lehet. A perújítás, mint rendkívüli jogorvoslat ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy jogerő után a ténybeli javítás teret kapjon, ha elsősorban olyan bizonyítékok merültek fel, amelyeket az alapeljárásban nem ismertek, illetve érdemben nem vizsgáltak meg.
Az Alkotmánybíróság fejtette ki, hogy: „a perújítás rendeltetése az alapügy befejezése után megállapítható hibák orvoslása, amelyek az alaphatározatra lényegesen kihatottak. Ez a rendkívüli perorvoslat a ténybeli hibák korrigálására szolgál, amelyet követően lehetőséget teremt a helyes következtetések levonására és a megfelelő jogkövetkezmények alkalmazására.
Perújítási indítvány a jogerőre képes és jogerős határozattal szemben nyújtható be”. „Az érintett alapjog korlátozása kapcsán érvényesül továbbá az átmenetiség követelménye is, mivel az eljárásba történő csatlakozását követően a terhelt élhet jogorvoslati lehetőségeivel: a másodfokú ítélet ellen fellebbezést vagy perújítást terjeszthet elő. Ezek a jogorvoslati fórumok a fentiek szerint hatékony jogorvoslatot jelentenek a bizonyítékok mérlegelésével és a tényállás megállapításával összefüggésben esetlegesen elkövetett jogalkalmazó hibák orvoslására. A fentiekre figyelemmel megállapítható, hogy a tisztességes eljárás követelményrendszere szempontjából a perújításra vonatkozó rendelkezések – a jogerő feloldása mellett – biztosítják a hatékony jogorvoslat lehetőségét és – elvileg – lehetővé teszik a terhelt számára az ügy újra tárgyalását és akár eltérő határozat meghozatalát is.
A perújítás tehát rendkívüli jogorvoslat, amely olyan esetekben ad lehetőséget a jogerő feltörésére, amikor is elsősorban a tények megállapítása hibás. Mivel a rendkívüli jogorvoslat lényege az, hogy lehetőséget ad a jogerő feltörésére, ezért kizárólag rendkívüli fontossággal bíró feltételek fennállása esetén vehető igénybe.
Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikkének (7) bekezdése deklarálja: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti”
Budapest, 2021. 02. 14.
Tisztelettel,
Vidák Aladár
Országos Elnök
2021.máj.07.
Írta: remenytelenügyek Szólj hozzá!

Rablás?

Tisztelt Miskolci Járásbíróság!
Alulírott, Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület képviseletében eljáró Vidák Aladár I.G. Miskolc H. u. 48. 2/1. szám alatti lakos. Egyesületi tag segítője meghatalmazás alapján alábbi észrevételt kívánok előadni:
Preambulum:
Előzményként előadom, hogy É. Á. fia ellen valótlan feljelentést tett a Miskolci Rendőrkapitányság előtt, ennek körülményét mér korábbi beadványban kifejtettük. A tisztelt bíróságnak előtt is elmondta, hogy valótlanul tette a fia ellen a terhelő vallomást, azt is elmondtam, hogy ennek mi volt az oka. A fia ártatlanul van hosszú ideje vizsgálati fogságban. Sajnos a tisztelt Bíróság valamiért nem szeretné tudomásul venni, hogy a fia ellen hamis vallomást tette az meg hihetetlen, hogy a tisztelt bíróság ezen vallomását nem fogadja el, ellenben az első valótlan vallomásomat veszi figyelemben.
Igaz, hogy a fiam korában édesapa sérelmemre elkövetett súlyos testi sértést, ez mellet ki is tartott mert igaz volt, a tisztelt bíróság mindenesetre erre hivatkozik. Arra nem lehet alapozni, hogy a korábbi bűncselekmény voltára akkor a a jelen bűncselekményt is elkövette volna. A kettő bűncselekmények között ténybelileg és jogilag elhatárolódnak egymástól. I. G. elmondtam a teljes igazságot a fa vonatkozásában ennek ellenére a mai napig fogságban van. Miért? Mi az oka, hogy ártatlan ember fogságban van? Mi igazolja az ellenkezőjét?
Törvényi feltételek nem vonatkoznak I. Á. úgy, hogy bűncselekmény nem történt. I. G. vallomását miért nem rekesztik ki a bizonyítékok köréből? Miért nem veszik tudomásul azt a tényt, hogy valótlanul tette a fiam ellen a terhelő vallomást! Letartóztatása alatt fia és a jogi képviselője is többször kérelmezte szabadlábra helyezését, a tisztelt bíróság minden esetben elutasították. A legtöbbször a szökés veszélyére hivatkoztak. Jellemző volt, hogy indoklásukban egyszerre utaltak a családi körülményre, és nem foglalkoztak kellő részletességgel fia egyedi helyzetével. Ő családban él édesapjával és ezt a bíróság nem veszi figyelemben. A bíróságra a fogvatartás indokának tekintette, hogy fia „könnyen mobilizálható”, mert nincsen vagyoni, jövedelmi és munkahelyi kötelezettsége. De ugyan melyik 21 éves gyereknek volna ilyen?
Vajon hogyan valósulhat meg a gyereknek kijáró különleges bánásmód, ha a gyermeki lét magától értetődő jellegzetességeit a bíróság a gyerek kárára értelmezi? „A szökés veszélyének indoklása tehát tökéletesen önkényes meg esetleges volt. És még ennél is megalapozatlanabb, hogy tanúk befolyásolásától vagy az eljárás meghiúsításától kellett volna tartani – magyarázza – A bíróság egyáltalán nem vették figyelembe, hogy itt egy gyerekről, ráadásul sérült gyerekről van szó. Nemhogy különös gondosságot nem tanúsítottak, hanem kirívóan gondatlan voltak.” Jogtalanul van börtönben a fia vajon Európa Bíróság ehhez mit fog szólni az ügyhöz?
Minden egyes ügyben az adott ügy sajátosságai alapján kell megítélni, hogy indokolt-e a gyanúsított fogva tartása. Egy adott ügyben a folytatólagos fogva tartás csak akkor tekinthető jogosnak, ha vannak olyan tényleges közérdekre utaló specifikus jelek, melyek az ártatlanság vélelméről függetlenül nagyobb súllyal esnek latba, mint a személyi szabadság tiszteletben tartásának szabályai. Az adott ügyben a megvádolt személy előzetes ne haladja meg az indokolt időtartamot. E célból meg kell vizsgálni az összes olyan tényezőt, amely az ártatlanság vélelmének elvét szem előtt tartva a személyes szabadság tiszteletben tartásának szabályától való eltérését indokolttá tevő tényleges közérdek mellett vagy ellen szól, s azokat fel kell sorolni a szabadlábra helyezési kérelmeket elutasító döntéseikben.
A folytatólagos fogva tartás törvényességének, de egy bizonyos idő elteltével követően már nem elégséges feltétele. Ilyen esetekben bíróságnak meg kell állapítani, hogy vajon az igazságügyi hatóság által megadott egyéb okok továbbra is indokoltak-e a személyes szabadságtól való megfosztást. A bíróság szökés veszélyre hivatkozva is hosszabbították meg és hagytak helyben a fia fogva tartását. E veszély folyamatos fennállását semmilyen specifikus bizonyítékkal nem támasztották alá. A bíróság anélkül ismételtek újból és újból, hogy a gyanúsítás tárgyát képező deliktum súlya önmagában indokolta fogvatartást, hogy rámutattak volna olyan konkrét indokra, amely alapján a hatóságok ésszerű módon arra a feltételezésre jutottak, hogy a fiam megszökne.
Budapest, 2020.05. 12.
Tisztelettel:
Vidák Aladár Országos Elnök
Láttam: Dr. Nagy B. Lajos ügyvéd
ügyvéd, egyesületi tag
2021.máj.05.
Írta: remenytelenügyek Szólj hozzá!

Siker, a Szekszárdi Gyermekgyilkoság: megvan a maximális jogerős ítélet!

A tegnapi napon a Pécsi Ítélőtábla K. D. vádlott ítéletét súlyosította. Köszönjük szépen a t. bíróságnak.
https://tenyek.hu/.../hateves-unokahugat-gyilkolta-meg...
Tisztelt Pécsi Ítélőtábla!
Alulírott, Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Szervezet . K. G. szervezet tagja néhai K. L. édesapja a S... Törvényszék I. B....2019/..-I. számú ítélete ellen az alábbi észrevétellel és indítvánnyal kívánok élni. Elsődlegesen kérem ítélet hatályon kívül helyezését másodlagosan kérem az ítélet ténybeli megállapítását illetve a törvény által a legszigorúbb büntetést a vádlott vonatkozásában.
Preambulum:
Előzményként előadom, hogy a S.. Törvényszék 2019. december 02. napon K. G. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében Btk: 160. § (1) bekezdés (2) bekezdés c). d), í és j) pontja alapján. Ezért a bíróság K. D. vádlottat halmazati büntetésűl 20 (húsz) szabadságvesztésre ítélte.
Jogi Indoklás:
S...Törvényszék álláspontom szerint jogszabály sértést követett el mivel emberölés helyszínén bizonyítási kísérlet lefolytatásával az elkövetett bűncselekmény rekonstruálását a körülmények tisztázása céljából nem tisztázta. A bizonyítási kísérlet több szereplős eljárási cselekmény, megszervezése, végrehajtása rendszerint az eljáró hatóság több tagjának az igénybevételével jár. A bizonyítási kísérlet magánszemély oldalát is a több szereplő jellemzi, az eljárási cselekményen gyakran részt vesz például a terhelt vagy a tanú, de gondolhatunk a szakértőre is, akinek a kirendelése szükségessé válik, ha a bizonyítandó tény megállapítása vagy megítélése különleges szakértelmet igényel.
A bizonyítási kísérletet egyrészt a vallomások hitelességének ellenőrzésére alkalmazzák, arról kíván meggyőződni az eljáró hatóság, hogy a terhelt, illetve a tanú által elmondottak megfelelnek-e a valóságnak. Azt is az eljárási cselekménytől várják, hogy megállapítsák általa a bizonyíték létezési lehetőséget, nyom vagy nyomcsoport keletkezési módját, emellett verziót ellenőriznek vele, vagy abban bíznak, hogy új verzió kialakításához járul hozzá stb. „Bizonyítási kísérlet esetén az eljáró hatóság mesterségesen létrehozza azokat a körülményeket, amelyek között a kérdéses esemény lezajlott, azért, hogy a folyamatot – a rá vonatkozó természeti törvényszerűségek működését – tanulmányozni lehessen.”
A Be-hez hasonlóan a 2018. július 1-jén hatályba lepő Be. is szabályozza a bizonyítási kísérletet. A Be. alapján „A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság bizonyítási kísérletet rendel el és tart, ha azt kell megállapítani vagy ellenőrizni, hogy valamely esemény vagy jelenség meghatározott helyen, időben, módon, illetve körülmények között megtörténhetett-e.”
A törvény arról is rendelkezik, hogy „A bizonyítási kísérletet lehetőleg ugyanolyan körülmények között kell lefolytatni, mint ahogyan a vizsgált esemény vagy jelenség megtörtént, illetve megtörténhetett”. Mindkét bekezdés megegyezik a Be. törvényszövegével, az egyetlen különbség, hogy míg a Be. a bíróság és az ügyészség mellett a nyomozó hatóságot is elrendelőként tünteti fel, illetve olyan hatóságként, amely tartja az eljárási cselekményt, addig a Be. 123. § (3) bekezdése alapján a nyomozó hatóság akkor rendelhető el, és tarthatott bizonyítási kísérletet, ha az ügyész másképp nem rendelkezett.
A bizonyítási kísérlet szintén fontos jellemzője, hogy ellenőrizhetővé válik a nem „életszerű” állítás. Ha a bizonyítás oldaláról tekintünk a bizonyítási kísérlet eredményére, való igaz, hogy olyan eljárási cselekményről van szó, amely valóban bizonyítékhoz juttathatja a hatóságot. A bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy a bizonyítási kísérlet eredményéből vagy bizonyíték származik (jellemzően a bíróság, ha bizonyítékként fogadja el a bizonyítási kísérlet eredményét, azt azért teszi, hogy megerősítse vagy gyengítse a vallomás hitelt érdemlőséget.) Utóbbira általában akkor kerül sor, ha a bíróság megítélése szerint nem volt megfelelő a bizonyítási kísérlet végrehajtása, nem tartották be például a IV. Be.-ben előír követelményt, miszerint „A bizonyítási kísérletet lehetőleg ugyanolyan körülmények között kell lefolytatni mint ahogyan a vizsgált esemény vagy jelenség megtörtént, illetőleg megtörténhetett”. Az azonos körülmények hiányát elvileg a bíróság maga is orvosolhatja azzal, hogy megismétli a bizonyítási kísérletet.
A bizonyítási kísérlet egy ritkán alkalmazott eljárási cselekmény, viszont vannak olyan ügytípusok (például közlekedési bűncselekmények, élet és testi épség elleni bűncselekmények), amelyek kifejezetten igényelhetik annak ellenőrzését, hogy valóban úgy történt-e a bűncselekmény, ahogy azt az eljáró hatóság feltételezi vagy ahogy a terhelt vagy a tanú elmondta a vallomásában.
A bizonyítási kísérlet előnyei közé tartozik, hogy egyaránt igénybe vehető a nyomozás során és a bírósági eljárásban is, nemcsak az első-, hanem a másodfokú bírósági tárgyalás keretében is. Úgy gondolom, hogy az eljáró hatóság szempontjából a bizonyítási kísérletnél is fontos az arany középút megtalálása, és szintén fontos, hogy a bizonyítás magánszemély alanyai is tisztában legyenek az eljárási cselekmény mibenlétével, és annak jelentőségével. A bizonyítási kísérlet egyrészt irányt mutat a nyomozó hatóságnak, hogy merre folyjon tovább a nyomozás (új verzió is keletkezhet a bizonyítási kísérlet eredményeképpen), helyes-e a nyomozó hatósági verzió, illetve őszinte-e a gyanúsított vallomása. Másrészt bizonyítékot szolgáltató eljárási cselekmény, mivel eredményére bizonyítékként is támaszkodhat a bíróság. A gyanúsított azt várja a bizonyítási kísérletről, hogy megbizonyosodjon róla az eljáró hatóság, hogy nem õ követte el a bűncselekményt, és ugyanez a cél motiválhatja a tanút is, aki úgy érzi, öt is a lehetséges elkövetők között tartják számon.
Előfordul, hogy a bizonyítási kísérleten szakértő is részt vesz, így szakvélemény is keletkezik az eljárási cselekménnyel, továbbá vallomás is, hiszen a bizonyítási kísérlet elött és után is kihallgatják a terheltet, illetve a tanút. Látható, hogy a bizonyítási kísérlet valójában több szereplős eljárási cselekmény, amelynek egyaránt helye és szerepe van a nyomozás során és a bírósági eljárásban. Szóval kriminalisztikai kérdés (mi? hol? mikor? hogyan? ki? kivel? miért?) közül a motivációra utaló miértnél más a válasz a korábbihoz képest, ez azonban irreleváns a bizonyítási kísérlet esetében. Ahogyan az intézmény találó neve is mutatja „kísérlet”- ről van szó, ami bizonyíték ellenőrzési funkcióval bír. A bíróságnak helyszíni meghajlgatást kellett volna tartania megtudni, hogy valami történhetett-e úgy, ahogy a verzió szerint felállították, ahogyan a terhelt elmondja. hitkérdés ellenőrzése folyt, a kriminalistáknál a verzió is valamiféle hitre, ám nem Isten-hitre, hanem alapadatokra, meglévő információkra épül.
A vádlott előadja, hogy a nyomozás alkalmával sértett arra kérte, hogy vegye elő a nemi szervét, hadd nézze meg. E kérésnek eleget tett és a nemi szervét 2 percig hagyta elől, de ezt a sértett nem fogta meg. Igazságügyi szakértő vélemény külön kiemeli, hogy a cselekmény esetleges elkövetésében feltehetően szexuális jellegű feszültségei motiválták. Ítéltet 159. pontban tartalmazza, hogy a sértetten test szerte lévő sérülések, azok elhelyezkedése, jellege amelyekből a törvényszék - az ügyészi állásponttal - az azonosan arra következtetett, hogy a vádlott szexuális vágyát próbálta levezetni a sértetten. Tény, hogy a sértettet a vádlott deréktól lefelé lemeztelenítette, majd a vízben helyezte el háttal felfelé. Lábai szétterpesztve, a végbélnyílás nagyfokúban tátongó volt.
A rendelkezésre álló adatok alapján álláspontom szerint meg lehetett volna alapítani a szexuális deliktumot hiszen a vádlott tudata átfogta a szexuális bűncselekményt, - az igaz, hogy e- deliktum tisztázatlan maradt. szexuális cselekmény ami a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul körülményekből körvonalazódik a szexuális bántalmazása a sértetett. Továbbá az ítélet nem tisztázta, hogy a sértettet vádlott a tárgybéli napon mért invitálta a patak utcával földes területre, a borzalmas gyilkosság történt azonban ítélet 65. pontban tartalmazza, hogy a vádlott szexuális indíttatásból bántalmazta a sértetett földre lökte, végtagjait l. és az alsó testét lemeztelenítette. Logikailag érhetetlen akkor a tisztelt bíróság mért nem mondta ki bűnösnek a vádlottat szexuális deliktum bántalmazással kapcsolatban. A gyerek szexuális bántalmazásának illetve kizsákmányolásának bűntettével a büntető törvénykönyv foglalkozik. A magyar szabályozásban nincsen erre vonatkozó összefoglaló bűncselekmény, több tényállás tartalmazza azokat a magatartásokat, amelyek lefedik a gyermek szembeni szexuális visszaélés fogalmát.
A gyerek szexuális bántalmazásával kapcsolatban három korcsoportot különít el a hatályos büntető törvény, ami különböző védettségi szintet is jelent egyben: a tizenkét év alatti gyerekeket, a tizennégy év alatti gyerekeket és a tizennyolc év alatti fiatalokat. A tizenkét év alatti gyerekeket a törvény védekezésre képtelen személyeknek tekinti, a velük való bármilyen szexuális kapcsolat bűncselekménynek minősül (Btk. 197-198 §).
Hangsúlyozni szeretném, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak 169 büntetőügy elemzésén alapuló akta vizsgálatának eredményei a vizsgált bűncselekmények kriminológiai jellemzői vonatkozásában nagyrészt konzisztensek a hasonló hazai és nemzetközi kutatásokból származó adatokkal, különösen az elkövetők és a sértettek közötti kapcsolat, valamint a sértettek életkori és nemi eloszlása tekintetében. Az eredmények közül kiemelést érdemel, hogy a sértettek és az elkövetők a büntetőügyek 98 százaléka esetében ismerték egymást; a sértettek 58 százaléka sérelmére közeli vagy távolabbi rokon, családtag, míg további 36 százalék ellen közeli ismerős követte el a bűncselekményt.
A bűncselekményt elkövető családtagok között 27 százalék a vér szerinti és 29 százalék a nevelőapák aránya, amely a családon belüli súlyos diszfunkciók korántsem ritka voltára hívja fel a figyelmet. Riasztó eredmény, és szintén egybevág a szakirodalmi adatokkal, hogy a sértetti minta 55 százaléka az elkövetés idején még nem töltötte be a kilencedik életévét. A kutatás a sértettek nemi megoszlása tekintetében sem okozott meglepetést a korábbi empirikus kutatások eredményei tükrében. A sértetti minta több mint háromnegyede lány, ugyanakkor a fiúk aránya meghaladja az erőszakos nemi bűncselekmények sértettjei körében szokásos rátát. Ez azért fontos információ, mert a közvélekedéssel ellentétben azt bizonyítja, hogy a fiúgyermekek is veszélyeztetettek a szexuális viktimizáció szempontjából.
S... külterület P……. a vádlott jól ismerte, mindig a töltésen volt. A gyanúsítotti kihallgatás során azt mondta, hogy azért mentem a sértett után, hogy megöljem, e- kijelentést nyomatékosan kell volna figyelembe venni, a büntetőjogi szakirodalom is foglalkozik ezzel a kérdéssel.
K. D. vádlottat nem mondta ki bűnösnek előre kitervelt emberölés bűntettében. Indítványozom, hogy emberölés helyszínén bizonyítási kísérlet lefolytatásával az elkövetett bűncselekmény rekonstruálását a körülmények tisztázása céljából.
A vádlott az ölési cselekmény véghez vitelének helyét, idejét és módját átgondolta, hiszen a végrehajtást akadályozó és segítő tényezőket átgondolta, felmérte és a lényeges előkészületi, elkövetési és azt követő mozzanatokat előre figyelembe vette.
A vádlott tudata átfogta az emberölés elhatározását ezt követően a vádlott rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanuk, kegyetlenséggel vitte véghez az emberölést. A vádlott tudata átfogta az elkövető halála bekövetkezésének lehetőségét ezt kívánta és ebbe belenyugodott. A nyomozó hatóságnak és a tisztelt S. Törvényszék álláspontom szerint nem tisztázza azt, hogy mikor tervelte ki az emberölést.
Emberölési szándékkal csalta el a sértettet, illetve nagy erővel többször fejben vágta egy térkővel.
A vádlott tisztában volt azzal, hogy a helyszínen több térkő van több alkalommal járt a helyszínen. Ezt követően a sértettet vízbe dobta és hagyta vízbe fulladni. A helyszínen több helyen vértócsák voltak, de a gyermek súlyos sérülései is azt támasztják alá, hogy a sértett ezt a távolságot egyedül nem tehette meg. Ez arra enged következtetni, hogy nyomok eltüntetése céljából dobta őt a folyóba. A sértett, a vérfoltok is arra engednek következtetni, hogy a vádlott magával hurcolta őt.
Visszament a lakóházba, ahol id K. G. cigarettahüvelyt kért, és semmi jelét nem adta annak, hogy mit tett nyugodtnak tűnt semmi sem látszott rajta. Édesanyját többször kérte, hogy mossa ki a ruháit. A szülők a sértett közelében jártak, de még akkor sem fedezték fel a holttestet a vádlott összevagdosta magát.
A töretlen bírói gyakorlat szerint az előre kiterveltség akkor is megállapítható, ha az ölés kitervelése és végrehajtása között viszonylag rövid idő telik el, és ezért az ölés valamennyi részletét az elkövető nem tervezi meg előzetesen /BH 1955/197/. Az ölésre irányuló céltudatos törekvés az egyenes szándék meglétét tételezi fel. Az előre kitervelten elkövetés megállapítása kizárt, ha az elkövető ölési szándéka eshetőleges. Nem zárja ki viszont ezt a minősítést a vagylagos terv, végrehajtási mód kialakítása. Nem szükséges az, hogy az elkövető valamennyi lehetőséget pontosan számításba vegyen és teljes bizonyossággal, határozottsággal alakítsa ki a véghezvitel tervét. A tervszerűség megállapítható már akkor is, ha tudatilag döntő vonásaiban gondolja át, alakítja ki a végrehajtási módot.
Az előre kiterveltségnek nélkülözhetetlen feltétele a cselekmény elkövetésére indító és az ez ellen szóló motívumoknak az elkövető tudatában lejátszódó küzdelme, a céltudatos és tervszerű elkövetés mérlegelése, megfontolása. Mindeztekhez bizonyos idő szükséges. Az emberölésre irányuló szándék kialakulásának és fejlődésének feltárása ezért a súlyosabb minősítés megállapításának fontos része. A véghezvitel módjából visszamenőleg is következtetés vonható az előre kiterveltségre. Az előre kitervelten elkövetés – ami árnyalatnyi, de lényeges különbség a megelőző szabályozás szerinti előre kitervelt módon elkövetéstől – nem csupán tervszerűségi, gyakorlati; hanem tudati, szándékoldali vizsgálatot is igényel.
Ennek elemei, hogy - az ölési szándék megvan, az ölési tudat adott, és az lesz céltudatos, ami a véghezvitelig tartó eltökélt magatartásba torkollik; - ehhez képest már nincs vívódás, latolgatás; az ölési tudat már nem csupán indító, hanem célképzet (ami azonban lehet spekulatív) is; - a kezdő és végpont között - az ölési alap szándék kialakulásától a véghezvitelig terjedő időszakban - a terhelti magatartás célt követő;- és a köztes idő legalább annyi, hogy nem lehet rögtönösnek tekinteni a végrehajtást. Előre kiterveltség esetén megvan az ölési alap szándék, ami eltökéltséggé válik, s ezzel összefüggésben a véghezvitel biztonsága, eredményessége is jelentőséget kap.
Az emberölést elkövető nem akar hibázni; az előre kitervelten elkövető ezért tesz is. A fentieket összegezve: az előre kiterveltség nem az ölési szándék átgondolását, hanem annál többet: a véghezvitel előre gondolását jelenti, miáltal viszont az ölési szándék eltökéltté válik, és éppen ebben van a veszélyessége. 7/2013. számú büntető elvi határozat.
Kérem a tisztelt Pécsi Ítélőtáblát, hogy a fenti leírt indokokra tekintettel K. D. vádlottat mondja ki bűnösnek előre kitervelt emberölés bűntettében. Kérem továbbá a tisztelt bíróságtól hogy a vádlottat maximális fegyház büntetésre ítélje.
Budapest, 2021. 03. 21.
Tisztelettel:
Vidák Aladár, Országos Elnök
2021.máj.02.
Írta: remenytelenügyek Szólj hozzá!

Emberölés

Legfőbb Ügyészség
Dr. Polt Péter legfőbb ügyész úr részére
1055 Budapest, Markó u. 16.
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!
Alulírott, Vidák Aladár mint a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület képviseletében eljáró országos elnöke az elhunyt M. A. édesanyja, fia halálesetének kivizsgálását (Tolna Megyei Rendőrség: hív.sz.: 17000/17/2016 bü.). és a Tolna Megyei Főügyészség, 2017. december 29-én kelt, M.I.B. 129/2016/28-I számú büntető eljárást megszüntető határozat hatályon kívül helyezését, valamint a büntetőeljárás újra indítását.
Preambulum:
Előzményként előadom, hogy M. A. 2016. február 28-án halt meg. Halálát megelőzően, azon a napon élettársával, H. B. otthon tartózkodtak. M. A. hirtelen kirohant a házból az utcára. Segítséget kért életét veszélyeztető állapotára hivatkozva, majd összeesett, és nem sokkal később meghalt.
Az elhunyttól nincs információ milyen események előzték meg a halálát, amik ehhez vezettek. Ugyan a halála bekövetkeztekor jelenlévő, későbbiekben tanúként is kihallgatott, az emberöléssel gyanúsított H. B. rokonai arról számoltak be, hogy M. A. arra hivatkozott, hogy egy késbe dőlt bele, de azt tudjuk szakértői vélemény alapján, hogy ez így nem fordulhatott elő. Az esetből arra lehet következtetni, hogy H. B. rávette ezen hozzátartozóit, hogy ilyen vallomást tegyenek.
A szakértő megállapította, hogy M. A. egy alkalommal, nagy erővel késsel szíven szúrták, és hogy ez okozta a halálát. H.B. először olyan vallomást tett, hogy M. A. baleset folytán szenvedte el a késsel történő szúrást, illetve saját magát szúrta meg, de miután a szakvélemény ezt a változatot kizárta, azt állította, hogy dulakodtak és ennek során jogos védelmi helyzettel összefüggésben érte a szúrás M. A szakértői vizsgálat ezt a lehetőséget is kizárta. A büntető eljárás során ezeket a körülményeket úgy kellett volna értékelni, hogy sem véletlen baleset, sem jogos védelmi helyzet nem fordulhatott elő, hiszen a szakvélemény ezt egyértelműen cáfolta. Ezen ellentmondás okait a nyomozó hatóság nem tisztázta H. B. pszichológiai szakvélemény is készült. Ez H. B. megállapította, hogy énközpontú, agresszív beállítottságú, indulatvezérelt, manipulatív magatartást tanúsító személy. Nincs kitéve rendszeres bántalmazásnak, szerelemféltés, gyanakvás és féltékenység jellemezte M. A. fűződő viszonyát. Feltűnőik H. B. hozzátartozóinak ellentmondó vallomásai. M. A.l való kapcsolatát először, hozzá hasonlóan úgy jellemezték, hogy az rendezett volt, később, amikor megdőlt az a verzió, hogy M. A. véletlen balesetként magának okozta a halálos sérülést, már úgy jellemezték, hogy M. A. erőszakos volt H. B. szemben, rendszeresen bántalmazta őt.
Ezt, egyéb, objektív bizonyíték nem támasztotta alá. A haláleset utáni orvosi vizsgálat során semmilyen sérülést sem találtak azon fejen kívüli sérülést leszámítva, amelyről úgy nyilatkozott H. B., hogy azt a halálról való értesülés után szerezte. Az orvosnő kiemelte, hogy H. B. igyekezett nem együttműködni az orvosi vizsgálat során, és volt olyan testrésze, amit végül eltakart, kivont a vizsgálatból. Érdekes módon azután pontosan ezen területtel kapcsolatban mutatott a későbbiekben sérülést, amiről viszont a szakértő úgy nyilatkozott, hogy az keletkezhetett akár önsértés útján is. Az viszont több év alatt is csak egyszer-egyszer fordult elő, hogy orvost keresett meg sérülésre hivatkozva, de a sérülést akkor is balesetnek minősítette nem bántalmazással összefüggőnek. H. B., amikor az általa jogos védelemmel összefüggésben előadott története is megdőlt, megtagadta az együttműködést a hatósággal, nem vett részt bizonyítási kísérlettel, nem igyekezett tisztázni saját állítólagos vétlenségét. 
A büntetőeljárást azzal az indokkal szüntették meg Horváth Brigittával szemben, hogy nem bizonyított az emberölés. Nem tudják kizárni ugyan is a jogos védelmi helyzet lehetőségét. Tény, hogy miután H. B. második vallomása is megdőlt, taktikát változtatva – nyilván védői tanácsra - már élt azzal a lehetőséggel, hogy ne tegyen vallomást. Valójában az események láncolati egysége is az emberölés tényét bizonyítja. Ha a szúrás jogos védelmi helyzetben következett volna be, vagy véletlen baleset eredménye lett volna dulakodás során, akkor M. A. nem szaladt volna ki a házból, hanem a jelenlévő élettársától kért volna segítséget. De mivel tőle szenvedte el a szíven szúrást, nyilván menekülnie kellett a helyszínről. Nem volt olyan indok, ami alátámasztotta volna, hogy M. A. érdekében állt volna megölni az élettársát. Ilyenről az élettársa sem tudott beszámolni. Korábban sem okozott neki súlyosabbnak minősíthető sérülést M. A.. Nem került soha kórházba tőle származó sérülés miatt. 8 napon belüli sérülések persze lehettek, hiszen együtt élő férfi-női kapcsolatban ilyen elő szokott fordulni, de ez nem támasztja alá, hogy M. A. valaha is lehetett volna olyan emberölési szándéka, amitől H. B. tartania, vagy védekeznie kellett volna.
H. B. viszont a szakértő megállapította, hogy agresszív, énközpontú, indulatvezérelt személyiség. Tehát beleillik az a képbe, hogy a haláleset előzményeként összeveszett M. A., melynek során dühbe gurult, és erős felindultságból megszúrta M. A. Figyelemmel, hogy ez a szívbe történő egyszeri szúrás eredménye volt, H. B. szúrása célirányos volt, tudatának át kellett fognia, hogy a szúrása életfontosságú szervet érint, amely a sértett halálához vezethet. Az, hogy a szúrás egyszeri volt, azt látszik alátámasztani, hogy az emberölési szándék hirtelen indulati feszültségként jelentkezett nála. Ha az emberölési szándék következetes lett volna, akkor több szúrást kellett volna ejteni, illetve kitartóbb magatartást kellett volna tanúsítania. Nehéz elképzelni, hogy a felindulásában méltányolható ok játszott szerepet. A nyomozás adatai alapján erről nem tudunk, és ő maga sem számol be ilyenről. A boncolási szakvélemény egyértelműen bizonyítja az emberölést, hiszen azt állítja, hogy nevezett halála erőszakos úton, idegenkezű szúrt sérülés következményeként állt be. Tehát ez bizonyítja az emberölés megtörténtét. És az nem lehetett más elkövető, mint H. B., hiszen az ő vallomásából is tudjuk, hogy csak ketten voltak jelen az eset bekövetkeztekor. A felindult állapotot bizonyítja, hogy az eset után megpróbált segíteni az érintett életét megmenteni.
Fontos értékelni H.B. védekezését. Több változattal állt elő, amiről egyértelműen kiderült, hogy úgy az nem történhetett, ahogy ő előadta. Ha valóban jogos védelmi helyzetben lett volna, akkor indokolt lett volna rögtön erre hivatkozni és nem balesetre, illetve miután erre hivatkozott, olyan történetet ellett volna tudni előadni, amit szakértői módszerekkel alá is lehetett volna támasztani. De ő erre nem volt képes, viszont bebizonyosodott, hogy minden verzió, amire ő hivatkozik, nem valós. Az eljárás során, azon kívül, hogy H. B. jogos védelmi helyzetre hivatkozott, ennek megtörténtét semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá.
Az esettel összefüggésben nem alkalmazták következetesen az emberöléses ügyek megítélésére irányadó 3/2013 Büntető Jogegységi határozatban foglaltakat. Így, hogy fontos az elkövető tudatállapotának tisztázása, az elkövetés eszköze (élet kioltására alkalmas), az erőkifejtés mértéke (erőssége folytán öléshez vezet és célzott is volt), a sérülés helye (életfontosságú szervet ért) és jellege, az elkövető személyes tulajdonsága (agresszív, indulat vezérelt, manipulatív, ami környezetének befolyásolására irányul, hogy először balesetnek, majd jogos védelemnek tűnjék az eset). Az erős felindulást is az elkövető konkrét, pszichikus tulajdonsága alapján kell megítélni.
A leírtak alapján kérem a hivatkozott büntető ügyet felülvizsgálni és az újra indításhoz szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjen. Álláspontom szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok elegendőek arra a kialakult bírói gyakorlat szerint, hogy bizonyítsák az emberölést, de azzal, hogy az ügyészség nem emelt vádat, megfosztotta a sértettek hozzátartozóit attól a lehetőségtől, hogy bírósági eljárás keretében kiderüljön M. A. halálának valós oka.
Budapest, 2019. szeptember 29.
Tisztelettel,
Vidák Aladár Országos Elnök
2021.ápr.30.
Írta: remenytelenügyek Szólj hozzá!

Személyi szabadság megsértése

Heves Megyei-Rendőrkapitányság
Eger, Eszterházy tér 2, 3300.
Tisztelt Rendőrkapitányság!
Alulírott, Vidák Aladár, mint a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület képviseletében eljáró elnöke, R. Á. F. ( Gy.. u. 12. I/2.) által a rendelkezésemre bocsátott bizonyítékok alapján büntető feljelentést teszek a Btk. 194. § (2) b) és D) bűntette és Btk. 196. § (2) bekezdés d) pontja alapján.
Preambulum:
Előzményként előadom, hogy R. Á. F. panaszos elmondása alapján 2017-ben R. Á. F. megismerkedett Sz. J. J. (Vác, E.. u. 25/A) a “meleg randi.hu.kupak oldalon”. 2017-ben szexuális kapcsolatot létesítettek egymással. Szabó János József korábban arra akarta őt rábeszélni illetve kényszeríteni, hogy külföldön folytasson prostitúciós tevékenységet, de R. Á. F. ettől elzárkózott. R. Á. F. gyógyszert szed pszichiátriai felírásra Xanax SR-t. Sz. J. József erről tudott, illetve arról is, hogy ez egy erős gyógyszer. R. Á. F. ezt a gyógyszert esténként szedte lefekvés előtt. Délután Sz. J. megtévesztve beadta Rácz Ákos Félixnek ezt a gyógyszert. A gyógyszer beszedése után rögtön elaludt. Ezt követően arra ébredt, hogy a földön van, a keze és lába volt megkötve. Felébredésekor Sz. J. nem tartózkodott a lakásban.
Több órán át feküdt a földön R. Á. F., és megérkezett a lakásba a saját kulcsra rendelkező régi jó ismerőse, K. P. (Gy..D.. K. út 23.). K. P. a születésnapja miatt kereste fel R. Á. F. Ruhában volt, amikor felébredt. R. Á. F. arra ébredt fel, hogy fáj a szeme és a karja. Külsérelmi nyomokat észlelt a testén. Sz. J. J. 3-4 nappal később találkozott vele, váratlanul meglátogatta, a ház előtt futottak össze. A két fél összeveszett egymással. Ki akarta hívni a rendőröket, de mivel gyorsan eltávozott Sz. J. J., nem tette meg. Félt tőle, illetve megfenyegette őt. Ez volt az utolsó találkozások, de ehhez kapcsolódott az is, hogy R. Á. F. megváltoztatta a telefonszámát. hangfelvétel alapján Sz. elismeri a kényszerítést és a fenyegetést.
Jogi indoklás:
A tényállásban szereplő elkövetési magatartás a szabadságtól való megfosztás. A megfosztás, mint cselekmény alatt, minden olyan magatartást kell érteni, amely megfosztja a sértettet a szabad helyváltoztatás mozgás, illetve tartózkodási hely megválasztásával kapcsolatos rendelkezési szabadságától. Ilyen magatartásoknak minősülhet a megkötözés, a bezárás. A személyi szabadság megsértése úgynevezett tartós bűncselekmények körébe tartozik. Az ilyen bűncselekmény addig tart, amíg a jogellenes állapot fennáll, vagyis jelen esetben amíg a sértett a szabadságát vissza nem nyeri. A tartós bűncselekmények sajátos tulajdonsága, hogy a befejezettség és a bevégzettség elválik egymástól. Jelen esetben a bűncselekmény az elkövetési magatartások kifejtésével, és a szabadságtól való megfosztásával, mint eredménnyel befejezetté válik. Bevégzetté viszont csak a személyi szabadság visszanyerésével válik.
A törvény minősített esetek hosszú sorát tartalmazza. Két lépcsőben rendeli súlyosabban büntetni az elkövetést:
Aljas indokból vagy célból védekezésre képtelen személy, aki bármely okból nem képes ellenállást tanúsítani. Ilyen ok fakadhat a sértett helyzetéből vagy állapotából is. Nem számít, hogy a helyzet vagy állapot ideiglenes vagy állandó jellegű.
Indítványozom R. Á. F. tanúkénti kihallgatását. Mellékelek eljáráshoz kapcsolódó hangfelvételt és sértett által átadott fotókat.
Budapest, 2020. október 8.
Tisztelettel:
Vidák Aladár
2021.ápr.26.
Írta: remenytelenügyek Szólj hozzá!

Hamis tanúzás

Tisztelet Rendőr-Főkapitányság!
Alulírott, Vidák Aladár mint a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület képviseletében eljáró elnöke Vidák Aladár a Btk. 268 § (1) és (3) a) bekezdés és a Btk. § 272. §-ának (4) bekezdés alapján ismeretlen tettes ellen továbbra is feljelentést kívánok élni és egyben panasz jelentek be.
Preambulum:
B. H. szül: S.., idő: 19... 0... 4 an: A. M. Á.... S. u. 43. szám alatti lakos 2018. 04. 02. a .... Rendőrkapitányság 1...../344-4/2018. bü. tanúkihallgatása alkalmával a hamis tanúzás figyelmeztetése ellenére úgy nyilatkozott a vallomásában, hogy „korában is megerőszakol de nem vert így össze.” 2018. 04. 30. napon B. H. későbbi tanú kihallgatása alkalmával már ügy nyilatkozott a vallomásában, hogy „olyan nem történt korábban, hogy akaratom ellenére közösült volna velem.
Jogi Indoklás:
A tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el. (4) bekezdés aki a hamis tanúzást büntetőügyben követi el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A vallomás akkor valótlan, ha a tényállás vagy a tényállások összessége mint egész nem egyezik meg a valósággal, az az objektíve valótlan. A vallomás tételével a tanú akkor követi el a hamis tanúzást, ha valótlan tartalmi elemei az ügy lényeges körülményeire vonatkoznak.
Azt, hogy mely körülmények tartoznak ezek közé, azt az alkalmazandó anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályok határolják körül. Büntető ügyben anyagi jogi szentpontból lényegesek mindazok, amelyek az elkövető személyére vonatkoznak, valamint a büntetőjogi főkérdések elbírálása szempontból jelentősek: igy amelyek a történeti tényállásban a törvényi elemeit hordozzák, kihatnak bűnösség megállapítására, a cselekmény jogi minősítésére, a büntetés intézkedés alkalmazására (BJD 731., BJD 6070., BH2005. 45.)
B. H. szándékos elkövetés megállapítható mert B. H. tudott arról, hogy a nyomozó hatóság a törvényben meghatározott alanyként vonja be az adott eljárásban és a vallomása nem felel meg objektív valóságnak. Lásd: („korában is megerőszakol de nem vert így össze.” „olyan nem történt korábban, hogy akaratom ellenére közösült volna velem.)
Hamis vád Btk. 268 § (1) aki a) mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol (2) a büntetés egy évtől öt öt évé terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.) a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés , ha a) a hamis vád alapján a vádlottat eltelik. A deliktum passzív alanya más vagyis az elkövetőtől különböző, élő és egyedileg meghatározott olyan természetes személy lehet aki, ellen büntetőeljárás indítható. A deliktum elkövetési magatartásai a büntetőeljárás lefolytatásának alapjául szolgáló hamis tartalmú vádolás a hatóság tudomására hozása. A hamis vádolás arra vonatkozó valótlan tartalmú tényállás, hogy konkrétan beazonosítható személy deliktumot követett el. A hamis vád az állított deliktum konkrétsága is: így olyasfajta állítások, miszerint a tanú által elmondottak nem tükrözik a valóságot.
B. H. ezen magatartása a megvádoltról amely megfelel a Btk. Különös részében meghatározott deliktum tényállásának. A vádolás akkor hamis , ha a bűncselekményekre vonatkozó tényállás teljesen egészében valótlan, mert nem történ deliktum és ezt B. H. tudta. Hamis vád az is, ha olyan körülményt fűz hozzá , amely miatt a az deliktumnak látszik (BJD 7329.) A hamis vádaskodás a hatóság előtt történt. A Be. 376. § (2) bekezdése alapján feljelentési kötelezettség terheli valamennyi hatósági tagját és hivatalos személy tudomására jutott közvádra üldözendő deliktum esetén. (BJD 2813., BJD 4954.) Nemcsak formális feljelentéssel valósítható meg hamis vád, hanem elkövethető tanúvallomás tétele során is (BH2018. 4.)
A szóban forgó deliktum illetően a bizonyított ténynek vagy olyan tény igazolása kell alkalmasnak látszani amelynek folytán meghatározott személy elkövetett cselekménye bűncselekménynek látszik. B. H. tudnia kellett arról, hogy meghatározott személyt hatóság előtt büntetendő cselekménnyel valótlanul vádol, aki ellen büntetőeljárás indíthatnak. A cselekmény befejezetté válik a hamis vád hatósággal való közlésével. Az Alkotmánybíróság 3384/2018. (XII. 14) AB határozat értelmében a hamis vád passzív alanya - a konkrét tényállás függvényében - egyben a deliktum sértettje is lehet, így adott esetben pótmagánvádlói fellépésének is helye lehet.)
A büntetés joga ugyanis kizárólag az államot mint közhatalmat illeti. Büntetőjogi tárgyú határozataiban az Alkotmánybíróság következetesen hangsúlyozza továbbá, hogy „[a] büntető hatalom gyakorlása, a büntetőjogi felelősségre vonás az államnak nem csupán joga, hanem alkotmányos kötelezettsége, „A bűnüldözés kizárólagos joga egyben a büntető igény érvényesítéséről való gondoskodás kötelezettségét jelenti” [40/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993, 288, 289.]. A büntetőeljárás célja a büntetőhatalom gyakorlása során az állami büntetőigény érvényre juttatása. A bűncselekmények a társadalom jogi rendjének a sérelmét jelentik és a büntetés joga kizárólag az államot mint közhatalmat illeti. A büntető igazságszolgáltatás állami monopóliumából a büntetőigény érvényesítésének a kötelezettsége is következik.
A cselekmény alkalmas a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 272. § (4) bekezdés I. fordulatába ütköző és a (4) bekezdés I. fordulata szerint minősülő büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntett gyanújának megállapítására. És a a Btk. 268 § (1) és (3) a) bekezdés hamis vád gyanújának megállapítására.
Törvénysértésnek tartom , hogy 2021. március 12. napon tett feljelentésben foglaltak tárgyában 2021. 03.24. napon tájékoztatást kaptam az önök hatóságától, hogy a feljelentésem ügyében már korábban lefolytaták az ügyet és lezárásal zárult. Feljelentésemre határozatot kellet volna hozni Be. 362. § (1) bekezdés kimondja, hogy az ügyészség és a nyomozó hatóság határozatot hoz 1.-tól 30-ig felsorolja a jogszabályt, 4. a feljelentés elutasításáról. Be. 364. § (1) bekezdés kimondja, hogy a határozatot azzal kell közölni, akit a határozat valamely rendelkezése közvetlenül érint. A nyomozó hatóság ennek a kötelezettségnek nem tett eleget ami ellentétes a jogszabályokkal és a jogalkotó akaratával egyetemben.
Álláspontom szerint ezzel a visszásságot okoz az Alkotmány 2 § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, illetve az ennek részét képező tiszteséges eljáráshoz, valamint az Alkotmány 64. §-ában rögzített kérelemhez és panaszhoz, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való alkotmányos jogokkal összefüggésben a rendőrhatóság eljárás, ha a bejelentéseket, feljelentéseket szakszerűtlenül, a büntetőeljárás szabályait sértően kezeli és intézi rendőri intézkedések ellen panaszokat jogorvoslattal megtámadható határozat meghozatala nélkül zárja le.
A nyomozó hatóság 14000/344/2020. bü. számon hamis vád bűntette miatt nyomoztak amiről tudomásunk van hiszen a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület írta meg Z. M. édesanya( egyesületi tag) megbízásából.
Megjegyzem, hogy a fenti számú elutasító határozatban a feljelentés tárgyában semmilyen nyomozati cselekményt nem végeztek el, határozat nem indokolta meg, és nem részletezi miért került elutasításra a feljelentés. Az elutasító határozatban nem volt jogorvoslati lehetőség feltüntetve mint panaszjog a Be. 369 § (2) bekezdés elő írja. Miért nem állapítható meg bűncselekmény elkövetését, hiszen egyértelműen megállapítható, a rendelkezésre álló iratokból fellelhető, hogy B. H. tanú kihallgatása ezt igazolják. Az elutasító határozat nem a jogalkotó szellemével történt. Miért nem történt az ügyben gyanúsítás, miért nem hallgatták meg Z. M. mint tanúként, miért nem szerezték be Kaposvári Törvényszékről a folyamatban volt büntető iratokat Z. M. büntetőügyében. Visszatérve az én feljelentés hamis tanúzás bűntette miatt tettem a nyomozó hatóság tájékoztatása szerint a fenti ügyszámra hivatkozva már elbírálták.
A nyomozó hatóság jogszabálysértés követett el mert nem vizsgálta ki a feljelentés tényállását, nem végezte el a nyomozati cselekményeket amit a Be . szellemében ellentétes.. Hamis vád és a hamis tanúzás két különböző bűncselekmény a hamis vád bűncselekményt nem lehet hamis tanúzás bűncselekményként elbírálni ezt a nyomozó hatóság is jól tudja.
Indítványozom, hogy az ügyben tanúként meghallgatását Z. M.
2021. április 25.
  
                                                       Tisztelettel: Vidák Aladár Országos Elnök.
2021.ápr.19.
Írta: remenytelenügyek Szólj hozzá!

Alkotmányi panasz gyilkossági kísérelt ügyében

Alkotmánybíróság részére!
a Fővárosi Törvényszék útján
1015 Budapest
Donáti u. 35-45.
Tisztelt Alkotmánybíróság!
Alulírott Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület képviseletében eljáró Vidák Aladár elnök) E. R. névváltoztatás folytán jelenleg már N. R. B. (4400. N. L u. 3. alatti lakos) – a csatolt meghatalmazással igazolt – képviseletében az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján az alábbi alkotmányjogi panasz indítványt terjesztem elő:
Kérem a tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a Debreceni Ítélőtábla Bpi.II../1019/7 sz. végzéséta és a Kúria B..III.../2020/3 sz. végzésének alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. §-a alapján semmisítse meg azokat, mivel sérti az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését; XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdését.
Kérelmem indoklásaként az alábbiakat adom elő:
1. A megsemmisíteni kért bírói döntések megnevezése, a határidő-számításhoz szükséges adatok közlése (a jogerős ítélet kézhezvételének időpontja stb.):
a) Az első fokon eljáró
Nyíregyházi Törvényszék 3..../2016/65. számú, elsőfokú ítélete
Kelte: 2017. december 6.
b) A másodfokon eljáró, az elsőfokú ítéletet súlyosító
Debreceni Ítélőtábla Bf.../2018/21. számú jogerős ítélete
Kelte: 2018. június 20.
c) A felülvizsgálati bíróságként eljáró, a felülvizsgálati indítványt elutasító végzése
Kúria Bpkf.III. 3.../2020/3 számú végzése
Kelte: 2020. április 3.
Kézhezvételének időpontja:2020. május 08. Szegedi Fegyház és Börtön ellátott pecsétel.
Nyilatkozom arról, hogy az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidő (az alkotmányjogi panasz benyújtására alapjául szolgáló bírói döntés közlésétől számított 60 nap) megtartásra került.
2. Az Alaptörvényben biztosított és a panaszolt eljárásokban megsértett jog megnevezése:
a) Alapvetés
R) cikk
(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja
b) Törvényben szabályozott eljárás biztosításához való jog:
IV. cikk
(2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
c) A részrehajlás nélküli, pártatlan és tisztességes eljáráshoz és elbíráláshoz való jog:
XXIV. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
XXVIII. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
d) Ezzel összefüggésben, az a jog, hogy az eljárásokat az anyagi és eljárási törvények alapján (a jogszabályokat a józan ésszel összhangban értelmezve) döntsék el:
28. cikk
A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
3. Annak bemutatása, hogy az állított alapjogsérelem a bírói döntést érdemben befolyásolta vagy a felmerült kérdés alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés.
A megsemmisíteni kért első- és másodfokú ítéletek az Indítványozó ellen folytatott büntetőeljárás szabályainak súlyos megértése útján keletkeztek, az Indítványozó előterjesztett indítványait, és jogorvoslati kérelmeit az eljáró bíróságok elutasították, így az eredeti jogsérelem (Büntetőeljárási törvénybe ütköző eljárási cselekmények, Alaptörvényellenes bírói határozatok) nem került orvoslásra. Az Indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria elutasította.
Álláspontom szerint az Indítványozó alapjogai érvényesülését biztosító büntetőeljárási törvény alapvető rendelkezéseinek megsértése árán került sor szabadságvesztés büntetés kiszabására. A panaszolt elsőfokú eljárásban nem érvényesült a bíróság vádhoz kötöttsége, amely egyértelművé teszi a védekezés kereteire való felkészülést, a vádiratban meg nem jelölt titoknak minősülő körülmény merült fel a tárgyalási szakaszban, kizárva a fegyverek egyenlőségének biztosítását és ezzel a materiális védelem hatékonyságát, nem érvényesült az önvádra kötelezés tilalmának érvényesülése, ahogyan a védelemhez való jog gyakorlásának a hatóságok által történő biztosítására vonatkozó kötelezettség sem.
A bírósági eljárásokban (is) alapvető fontossággal bír, hogy az abban résztvevő személyek ügyében eljáró szervek, az eljárásuk során az Alaptörvény szellemében, a vonatkozó jogszabályi keretek között folytassák tevékenységüket. Ez az Alaptörvény B) cikkéből is következő, a jogállamiság elvével szorosan összefüggő jogbiztonság követelményéből is fakad, továbbá ezt erősíti meg az Alkotmánybíróság 11/1992. (III.5.) AB határozata is, amely kimondja, hogy „a jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák; ezek alapvető jelentőségűek az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatósága szempontjából. Csak a formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működik alkotmányosan a jogszolgáltatás.”
a) Az alapjogsérelem alkotmányjogi jelentőségének bemutatása:
Az Alaptörvény öndefiníciója is indokolná, hogy a bíróságoknak törvénykezési gyakorlatuk során nem csak az egyes ügyekre vonatkozó anyagi és eljárási szabályokat kell alkalmazniuk, hanem magát az Alaptörvényt is értelmezniük és alkalmazniuk kell a határozat meghozatala során. Mindemellett a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 3. §-a azt is kimondja, hogy „a jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes”. Ebből a mondatból következik az is, hogy bizonyos alaptörvényi szinten rögzített alkotmányos elveknek büntetőjogi ügyben is közvetlenül érvényesülniük kell (hiszen az Alaptörvény elvei nem ismételhetőek meg egy jogszabályban, így nem lesz elegendő a bíróságnak csak a jogszabályra hivatkoznia), csak azok figyelembevételével hozhat döntést a bíróság.
Az Alaptörvényben biztosított törvényes eljáráshoz való jog sérelme körében hivatkozom arra, hogy a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 75. §-a a bizonyítás általános szabályai között egyértelműen rögzíti, hogy a bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni. A bizonyítás törvényessége körében a törvény az eljárási törvény a bizonyítási eszközök felhasználását is szigorúan szabályozza, a Be. 78. § (4) bekezdése tilalmába ütköző bizonyíték kirekesztésére vonatkozó előírással. Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg.
A törvényes eljárás része a bizonyítás törvényessége, amely vonatkozásában a Be. 77. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során e törvény rendelkezései szerint kell eljárni.
A részrehajlás nélküli, pártatlan és tisztességes eljáráshoz és elbíráláshoz való jog az eljárás folyamán sokszor sérült. Ennek legnyilvánvalóbb eleme, hogy a fellebbezésben és a felülvizsgálati kérelemben leírt jogszabálysértéseket egyik bíróság sem bírálta el.
A tisztességes eljáráshoz való joghoz csatlakozik az az alaptörvényi előírás, hogy a vádat a terhelt eljárási jogainak a tiszteletben tartásával, a törvények alapján, a jogszabályokat a józan ésszel és a jogalkotó szándékával összhangban értelmezve döntse el a bíróság. Jelen eljárásban a bíróságok eljárásai és határozataik határozottan ellentmondanak a józan észnek és a jogalkotó szándékának is, az eljárásban a résztvevők fegyveregyenlősége nem volt biztosítva, a védelemnek nem volt esélye, hogy tény- és jogkérdésben véleményt formáljon, tekintettel arra, hogy el volt zárva olyan iratok megismerése elől, amelyek ismerete nélkül nem lehetett volna Indítványozó ellen indult büntetőeljárást jogerősen lezárni.
A védekezéshez való jog arra terjed ki, hogy a terheltnek és védőnek - törvényi garanciákkal körülbástyázott, a tisztességes eljárás egyéb követelményeinek is megfelelő - lehetőségei legyenek az anyagi jogban körülírt, a büntető felelősségre vonás szempontjából releváns elemek tisztázását szolgáló bizonyítási eljárásban való hatékony részvételre. Indítványozónak e joga az eljárásban számtalanszor sérült, hiszen az őt terhelő vallomások felvételére törvényellenesen került sor, így az azokból nyert bizonyíték értékelésére és a bűnösség megállapítására.
A bizonyíték jogellenességét a törvény és a bíró mellett az ügyész határozza meg. A közvádló törvényességi felügyeletet gyakorol a nyomozás felett. Ez magában kell, hogy hordja azt a követelményt is, hogy döntsön a jogellenesen beszerzett bizonyíték mellőzéséről. Álláspontom szerint az ügyész hatáskörébe mindenképp beletartozik, hogy szűrőt jelent, és a bíróság elé a már csak az általa jogszerűen beszerzettnek minősített bizonyítékok kerüljenek. A panaszolt eljárásban a vád képviselője a büntetőeljárás bírósági szakaszában sem bírt tudomással a büntetőeljárás „koronatanújának” együttműködő terhelti minőségéről, jóllehet ez a minőség kizárólag az általa képviselt ügyészség nyomozás megszüntető határozatával keletkezhetett. E mulasztás megkérdőjelezi az ügyésszel szemben az Alaptörvény által megkövetelt nyomozás feletti törvényességi felügyelet gyakorlására vonatkozó kötelezettségét.
b) Az Indítványozó érintettségének bemutatása az ellene indult büntetőeljárás releváns elemeire hivatkozással, az ügyben hozott panaszolt bírói döntések Alaptörvény-ellenességének indokolásával:
Az Indítványozó tagadása ellenére az eljáró bíróságok megállapították büntetőjogi felelősségét Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény ( továbbiakban: a Btk. 160. § (1) bekezdés alapján N. R. 12 év börtön fokozatban.
Indítványozó testvére volt, így a nyomozó hatóság megfelelő kioktatása esetén a Be. 82. § (1) bekezdés a) és b) pontja által biztosított abszolút mentességi ok alapján is megtagadhatta volna a tanúvallomást, amelyet a Be. 83. § (1) bekezdése alapján figyelembe kell venni, ha az akár a bűncselekmény elkövetésekor állt fenn, akár a kihallgatáskor áll fenn. L. A. sértetett az Indítványozóval, így a nyomozó hatóság képviselői tudták, hogy L. A. hozzátartozói viszonyra tekintettel is megtagadhatta volna a vallomást, azonban erre nem figyelmeztették.
Erre tekintettel (is) . L. A. tanúként tett vallomására a büntetőeljárás szabályainak súlyos sérelmével kerülhetett sor.
L. A., a Nyíregyházi Rendőr főkapitányság által lefolytatott tanúmeghallgatást célzó eljárási cselekmény során a nyomozóhatóság tagjai elmulasztották tisztázni, hogy a tanú a bűncselekmények elkövetésével gyanúsítható személlyel rokonságban áll-e, így élhet-e mentességi joggal és megtagadhatja a vallomást. A tanú vallomásáról felvett jegyzőkönyv blankettaszerűen tartalmazta a törvényben írt valamennyi kizáró és mentő okot, annak ellenére, hogy a nyomozó hatóság tudomással bírt arról, hogy L. A. nem védő és nem lelkész, azonban a törvényalkotó célja szerint, amennyiben bármikor felmerül a tanú és a gyanúsított között fennálló rokoni kapcsolat, azt a tanú vallomástételének akadályát azonnal tisztázni kell.
Megállapítható az is, hogy a tanúvallomás jegyzőkönyve nem a tanúnak a törvényben rögzített figyelmeztetésre adott válaszát tartalmazza azaz, hogy él-e mentességi jogával, vagy sem, mindössze annyit rögzít, hogy a „tanúvallomásomnak nincs akadálya”, amely tényt azonban nem a tanúnak kell eldöntenie, hanem az eljáró hatóságnak Álláspontom szerint a megfelelő figyelmeztetés, valamint a figyelmeztetésre adott törvényben megkövetelt válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása miatt a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem lett volna figyelembe vehető.
A bizonyítás általános szabályai között a nyomozó hatóság, az ügyész és a bíróság számára is kötelezettségként írja elő annak vizsgálatát, hogy nem áll-e fenn a tanúvallomást kizáró vagy mentő ok, másként fogalmazva mentességi ok. A tanúnak a 81. § (1) bekezdése a) és b) pontjában meghatározott mentessége az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad és a tanú a titoktartási kötelezettségének körébe tartozó bizonyítandó tényre nem hallgatható ki.
Annak ellenére, hogy az eljárási cselekmények ismeretében kétséget kizáróan megállapítható, hogy a nyomozó hatóság tudomással bírt a tanú és a gyanúsított, vagy gyanúsítottá váló személy közötti elfogultságról mégsem figyelmeztették a vallomástétel alóli mentességi jogára.
A törvényszéki és ítélőtábla döntések törvényellenességét Be.-ben rögzített tanú mentességi szabályokat megerősítő bírósági döntések is alátámasztják:
BH2006. 317. A tanú vallomása abban a kérdésben nem vehető figyelembe bizonyítási eszközként, amellyel kapcsolatban mentességi jog illeti meg, és a vallomást megtagadhatta volna BH2005. 386. I. A tanú törvényes figyelmeztetésének elmulasztása a tanúvallomásnak a bizonyítékok köréből való kirekesztését eredményezi BH2005. 203. I. A tanú csak a hozzátartozója tekintetében tagadhatja meg a tanúvallomást az 1998. évi XIX. törvény 82. § (1) bek. a) pont alapján. Ez a mentesség abszolút mentességet jelent. Ha a tanú és az egyik vádlott hozzátartozói viszonyban áll, ez abszolút tanúzási mentességet jelent és a tanú megtagadhatja a tanúvallomást BH 2015.10.273: Kúria Bfv. III. 395/2015. Ha a tanú mentességi jogával élve kinyilvánítja, hogy hozzátartozójával szemben nem kíván terhelő adatokat szolgáltatni, a továbbiakban nem csupán a korábbi vallomásai, hanem az általa tett feljelentésben foglalt tényelőadások sem értékelhetők bizonyítékként BH 2006.10.317: Legf. Bír. Bt. I.1178/2004. sz. A tanú vallomása abban a kérdésben nem vehető figyelembe bizonyítási eszközként, amellyel kapcsolatban mentességi jog illeti meg, és a vallomást megtagadhatta volna.
BH+ 2005.12.540: Legfelsőbb Bíróság Bt.I.1.178/2004. A tanú vallomása abban a kérdésben nem vehető figyelembe bizonyítási eszközként, amellyel kapcsolatban mentességi jog illeti meg, és a vallomást megtagadhatta volna.
Álláspontom szerint abból, hogy a bíróság Lakatos Attila tanú vallomását nem rekesztette ki a bizonyítékok köréből, a törvényszéki és ítélőtáblai ítélet alaptörvény-ellenességére lehet következtetni, tekintettel arra, hogy az eljárási törvénybe ütköző bizonyításvétel nem érvényes, így az ilyen a bizonyításra épülő ügydöntő határozat sem érvényes.
Az angolszász jogban elfogadott doktrína szerint mérgezett fa gyümölcse mérgezetté válik, a hazai jogban Tremmel Flórián professor emeritus nyomán „az igazsághoz hozzátartozik az út is, nem csak az eredmény.”
Az alaptörvénnyel összhangban a Be. kizárólag törvényes úton beszerzett bizonyítékokat engedi az igazságszolgáltatás asztalára. A jogellenes bizonyíték törvény erejénél fogva történt kizárása rendkívül hatékony eljárásjogi szankciója a jelentős törvénysértéssel történő bizonyítékszerzésnek. A törvénysértő bizonyíték kizárása annak a garanciája, hogy a büntetőhatalmat képviselő állam a saját jogsértő magatartásából ne szerezhessen előnyt. Ehhez kapcsolódik a bírói kar tekintélye azáltal, hogy nem fogadja el bizonyítékértékelő tevékenysége során, a tiltott módon beszerezett bizonyítékot.
A bírósági eljárásban sérült a közvetlenség elve mivel. L. A. sértett nem vett részt a büntető eljárásban a tárgyalási szakban. A bíróság az étéletét a nyomozási iratokban található sértetti vallomására alapította, sérti a közvetlenség elvét, illetve azon vádlotti és védői jogokat, hogy kérdéseket tegyenek fel a sértettnek.
Az orvosszakértő vélemény nem zárta ki azt, hogy II. rendű vádlott a sérülését nem önkezűleg okozta. Figyelemmel arra, hogy sértett a tanúkat úgy hívta a helyszínre, hogy elmondása szerint arra számított, hogy I. rendű vádlott meg akarja ölni őt, ez azt feltételezi , hogy mint egy ellensúlyt képezve segítő társával ölje meg a I. rendű vádlottat. ha nem lett volna ilyen szándéka a sértettnek, akkor meg sem jelent volna a helyszínen- vagy értesítette volna a rendőrséget, hogy őt adott helyszínre hívták azzal a céllal, hogy őt megöljék.
Tehát kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen ki volt a támadó és ki a jogos védelmi helyzetben lévő. És ezeket az elenmondásokat azért nem lehetett tisztázni, mert a sértett nem vett részt a tárgyalási szakban, amivel sérült a közvetlenség elve, - a védekezéshez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog elve.
A tisztességes eljárás követelménye Az Alaptörvényének XXIV. cikk (1) bekezdése alapján a jogállami büntetőeljárás elengedhetetlen feltétele az eljárás tisztességessége.
A Debreceni Ítélőtábla Bpi.II.6.../2019/9 számú végzése és a Kúria Bpkf.III:3.../2020/2 számú végzése álláspontom szerint sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a közjegyző előtt nyilatkozó L. Gy. és J. A. tanúkat nem hallgatták meg akik tudtak volna nyilatkozni az elítéltek ártatlanságával kapcsolatban a nevük az alapügyben fel sem merült.
Tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása van lehet- mondja a büntetőeljárási törvény. vagyis a tanú az, akiről feltételezhető, hogy az adott bűnügy szempontjából jelentős információval bír.
4. Annak bemutatása, hogy az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva:
A Kúria végzésével a jogorvoslati lehetőségek kimerültek; rendelkező részében kimondja: „A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye.”
Tisztelettel:
Indítványozó képviseletében:
Vidák Aladár országos Elnök
Budapest, 2020. július 09.
Mellékletek:
1. Egyesületi Meghatalmazás
2. Nyilatkozat az indítvány és a személyes adatok nyilvánosságra hozhatóságáról
3. Érintettséget alátámasztó dokumentumok:
A Debreceni Ítélőtábla Ítélete
A Kúria végzése
.A perújítási indítvány elutasítását alátámasztó okiratok
2021.ápr.19.
Írta: remenytelenügyek Szólj hozzá!

Alkotmányi panasz gyilkossági kísérelt ügyében

Alkotmánybíróság
Ügyszám: IV/…..-6/2020
Tisztelet Alkotmánybíróság!
Alulírott, Vidák Aladár mint a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület képviseletében eljáró Vidák Aladár elnök E. R. képviselője a fenti számú ügyben az alábbi hiánypótlást terjesztem elő a Tisztelt Alkotmánybíróság 2020. október 7. napján kelt felhívásának megfelelően, és kiegészítve az általam előterjesztett alkotmányjogi panasz indítványt.
Az alábbiakkal kívánom kiegészíteni.
A Tisztelt Alkotmánybíróság felhívása értelmében alkotmányjogi panasz indítványomat annyiban pontosítom, illetve kiegészítem, hogy kérem, hogy a Tisztelt Alkotmánybíróság állapítsa meg a Debreceni Ítélőtábla Bp.II.../ 2019/7 számú végzés és a Kúria Bpkf. III. 3../2020/3. számú végzése alkotmányellenességét és semmisítse meg azt mivel sérti E. R. ügyfelemnek az Alaptörvény XXVIII. cikkben meghatározott jogait így különösen a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, továbbá az Alaptörvény XV. cikkben meghatározott jogait, különösen a törvény előtt egyenlőség, valamint az alapvető jogokat. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.
Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróság állapítsa meg az alapügyben a Nyíregyházi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság 3. B..../2016/65 számú ítélete és a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság. Bf. I.../2018/21 számú ítélete alkotmányellenességét és semmisítse meg azt mivel sérti, XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz, független és pártatlan bíróság által lefolytatott nyilvános tárgyaláshoz és az ésszerű határidőn belüli határozat meghozatalához való jogra a XXVIII. cikk (2) bekezdésében védett ártatlanság
vélelmének megsértésére, a XXVIII. cikk (3) bekezdésében garantált védelemhez való jog megsértésére, a XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog megsértésére, ezekből következően IV. cikk (2) bekezdésében garantált személyi szabadsághoz, és az attól való megfosztásra előírt törvényes eljáráshoz való jog megsértésére utalok. A 2020. július 15. napján kelt alkotmányjogi panasz indítványomban foglalt indokolásomat változatlanul fenntartom, azt a következőkkel kívánom kiegészíteni.
Az alkotmányjogi panasz közvetlen előzménye
A releváns jogi előzmények összefoglalása.
Az indítványozó ellen Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságon ...2016.Bü szám alatt indult nyomozást rendelt el L. A. sértett sérelmére, a szám alatti lakáson elkövetett Btk. 160. §. (1) bekezdésében ütköző és aszerint minősülő és büntetendő emberölés bűntett kereslete elkövetésével miatt. Indítványozó előzetes letartóztatása meghosszabbítását a Szabolcs Szatmár Bereg -Megyei Főügyészség B...2016/18.19. szám alatt indítványozta a Nyíregyházi Járásbíróság és a Nyíregyházi Törvényszék folyamatosan indítványozó előzetes letartóztatást elrendeléséének a Be. 129. § (2) b.) és d.) pontjaiban írt okokra elrendelésére hivatkoztak.
A Szabolcs- Szatmár- Bereg -Megyei Főügyészség B.6.../2016/50 számú vádiratában az Indítványozóval szemben I r., a Btk.160. § (1 bekezdésében meghatározott, aszerint minősülő és büntetendő emberölés bűntettének kísérlete miatt vádat emelt. A Nyíregyházi Törvényszék a 2017. január 4-én kelt 3. B.../2016/65. számú ítéletével az Indítványozó bűnösségét a Btk. 160. § (1) bekezdés. Ezért a törvényszék, mint visszaesőt 12 (tizenkettő) év szabadságvesztésre és 10 év (tíz)név közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság, Bf. I. .../2018/21 számú, 2018. június 20-én kelt ítéletével a Nyíregyházi Törvényszék 3. B…./2016/65 számú ítéletét helybenhagyta az Indítványozó tekintetében. A Debreceni Ítélőtábla ítélete ellen akkori jogi képviselő a Kúriához, rendkívüli jogorvoslat, mint felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő.
Alapügy
Az alapügyben eljáró nyomozó hatóság és bíróságok nem tisztázták, hogy a sértett és az indítványozó egyeseságú testvérek előző alkotmányi panaszomban részletesen kifejtettem. 2016. április 15 L. A. napján feljelentés alkalmával elmondja, hogy indítványozó testvére azt is elmondja vallomásának akadálya nincs, nyomozó hatóságnak tisztáznia kellett volna pontosan milyen rokoni kapcsolatban áll indítványozóval.
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelme.
Bírósági eljárás során nem hallgatta meg személyesen L. A. sértettet, mint tanút-a tárgyalásra szabályszerűen nem idézték, indítványozónak és a védelemnek nem volt rá lehetősége, hogy a tanúhoz kérdéseket tegyen fel (keresztkérdés) intézzen a tanúhoz így sérült a közvetlenség elve.
Hangsúlyozni szeretném, hogy L. A. sértetti jogi képviselője nem volt az nyomozás és a bíróság eljárás során. Törvényszék a nyomozási vallomás alapján ítélte el az indítványozót ezzel a törvényszék nem folytatta le közvetlen bizonyítást, arra a vallomásra amire az ítéletét alapította. „A tanúvallomás meggyőződést maga után vonó bizonyító ereje csak az adott esetben, individuális viszonyaiban gondolható, nem, mint ollyas, melyet a tanúk physicai és erkölcsi képessége már magában eleve általában követel ezen individuális viszonyokban csak a tanú s bíró közötti közvetlenség hoz világosságot.
Az elsőfokú (tény) törvényszék az indítványozó büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást ugyanakkor csak tárgyaláson vehet fel, melynek során – a bizonyítás felvételének sorrendjéről szóló rendelkezések alapján–az indítványozó kihallgatását követően a tanúk közül rendszerint a sértettet hallgatja ki elsőként. Mindezekből látható, hogy a sértett – amennyiben a bizonyítandó tényről tudomása van a büntetőeljárás tárgyalási szakaszában tanúként kelet volna részt vennie, mivel a hatályos Be. nem ismeri önálló bizonyítási eszközként a sértett vallomását. Ennélfogva az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárásának sikeres lefolytatásához főszabályként megállapítható, lett volna, hogy a sértett tanú kihallgatása elengedhetetlen, így az eljáró bírónak a sértettet idéznie kell, volna mely már nem csupán egyszerű jelenléti lehetőség, hanem megjelenési, – akadály hiányában vallomástételi és igazmondási kötelezettséget is jelent. Indítványozó édesapja és testvére vallomását nem vette figyelembe a törvényszék elfogultság miatt a hozzátartozók következetesen adták elő a tanú vallomásukat és annak tudatában, hogy törvényszék figyelmeztette a hamis tanúzás következményére.
Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében deklarált ártatlanság vélelmét, továbbá az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében deklarált egyenlő bánásmód elvét. IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
Ügyfelem személyesen akkori védője, mint védőjén keresztül a nyomozás befejezésekor, majd az elsőfokú eljárás során, továbbá az elsőfokú ítélet meghozatalát követően is sérelmezte, hogy kérése ellenére nem helyezték enyhébb kényszerintézkedés alá. Iratokból világosan kitűnik, hogy E. R. és védője folyamatosan indítványozta eljárás során helyezték enyhébb kényszerintézkedés alá. Az eljáró bíróság folyamatosan elutasította hivatkozva a Be. 129.§ (2) bekezdésének b/ és d/ pontjaiban írt okokból mindvégig fenntartotta.
Az előzetes letartóztatás felülvizsgálata. Szabadsághoz való jog megsértése.
Az előzetes letartóztatásról szóló döntések elleni fellebbezés kapcsán problémát jelentett, hogy a másodfokú bíróságok soha nem találkozott személyesen az indítványozóval, ami felveti az Emberi Jogok Európai Egyezménye sérelmét. Emellett gyakran igen hosszú időbe telik a másodfokú döntések meghozatala, ami ellentétes azzal a kötelezettséggel, hogy a szabadságuktól megfosztott terheltek esetében megfelelő gyorsasággal kell eljárni. A kutatás azt mutatta, hogy a nyomozó hatóságok gyakran nem tartják be a soronkívüliség elvét az előzetes letartóztatottak ügyeiben, ami bizonyos esetekben olyan időtartamú előzetes letartóztatáshoz vezet, amely ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével és a magyar jogszabályokkal is. Emellett az előzetes letartóztatás felső időkorlátjának eltörlése egyes büntetőeljárások esetében azt az üzenetet hordozza, hogy a jogalkotó hajlandó elfogadni az eljárások jelentős elhúzódását olyan esetekben is, amikor a terheltet fogva tartják.
Indítványozó előzetes letartóztatását, leggyakrabban a szökés és elrejtőzés veszélyére, az eljárás meghiúsításának veszélyére, valamint a bűnismétlés veszélyére hivatkozással történt. A bírói döntések indokolása gyakran túl általános volt és nem reflektált az ügy körülményeire, csupán megismételte az előzetes letartóztatásra irányuló ügyészi indítványok tartalmát. A kutatás tapasztalatai szerint a szökés veszélyének fennállását gyakran kizárólag vagy elsősorban a bűncselekmény tárgyi súlyára és a várható büntetés mértékére alapozzák a bíróságok, ami ellentétes az Emberi Jogok Európai Bírósága által kialakított sztenderdekkel. A bíróságok az indítványozó ügyében hajlamosak voltak nagy jelentőséget tulajdonítani olyan körülményeknek, amelyek az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjoga szerint nem lehetnek meghatározóak az előzetes letartóztatás szempontjából.
A Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület számos olyan döntéssel találkozott az iratkutatás során, (a jelen ügyben is) amely csupán absztrakt indokok alapján hivatkozott az eljárás meghiúsításának veszélyére, ráadásul gyakran az eljárás olyan pontján, amikor ez a veszély már igen alacsony vagy nem is állhat fenn (így pl. a nyomozás lezárása után, illetve egy ügyben az elsőfokú ítélet meghozatala után). Az érintett döntésekben a bűnismétlés veszélyének alátámasztásaként a bíróságok hivatkoztak többek között az indítványozó jóval korábbi elítéléseire, vagy teljesen más jellegű cselekmény miatt történt korábbi elítéléseire, illetve kizárólag a rendszeres jövedelem hiányára – szintén az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatával ellentétes módon.
A szökés veszély kapcsán az Emberi Jogok Európai Bírósága egyértelművé tette, hogy önmagában az állandó lakóhely hiánya vagy a hosszú tartamú szabadságvesztés-büntetéssel való fenyegetettség nem igazolhatja az előzetes letartóztatás elrendelését. A bűnismétlés veszélye pedig csak abban az esetben igazolhatja az előzetes letartóztatást, ha konkrét bizonyíték szól a bűnismétlés határozott veszélye mellett, arra kizárólag a
munkahely vagy a helyi családi kapcsolatok hiányából következtetni nem lehet. A tanúk befolyásolásának és a szökés veszélyének értékelésekor bíróságnak feltételezésekre és a tanúk vallomására hivatkoztak, azonban nem tudtak megfelelő bizonyítékot felmutatni arra, hogy ezek a veszélyek valóban fennálltak az indítványozóval kapcsolatban.
„A bíróság, mérlegelve az ügyész és a védő indítványát, a gyanúsított előzetes letartóztatását elrendelte a fentiekben kifejtett okoknál fogva azzal, hogy a büntetőeljárás jelenlegi szakaszában enyhébb kényszerintézkedés elrendelésére lehetőséget nem látott.” A lefolytatott eddigi bizonyítási eljárás alapján olyan új tény vagy körülmény nem volt megállapítható, amelyek érintették volna a fentiekben említett jogerős fenntartó végzés megalapozottságát, illetőleg indokolták volna a vádlott szabadlábra helyezését.” „A bíróság megítélése szerint a vádlott letartóztatásának fenntartása óta semmilyen új körülmény nem merült fel, a [fenntartó] végzésben hivatkozott, a kényszerintézkedés fenntartásának alapjául szolgáló körülmények továbbra is fennállnak, ezért a bíróság a rendelkező rész szerint határozott.” Bíróságnak kell vizsgálni és bizonyítaniuk az előzetes letartóztatás körülményeinek fennállását és az előzetes letartóztatás indokoltságát. A bíróságnak döntéseik meghozatala során több szempontot kellett volna figyelembe venniük, mint például a nyomozás állása, indítványozó jelleme, a letartóztatása előtti és utáni viselkedése és minden olyan egyéb körülmény, amely arra utal, hogy szabadon engedése esetén elszökne, vagy befolyásolná a tanúkat, esetleg bizonyítékokat semmisítene meg.
A szökés veszélyének megállapításakor szélesebb körben kellett volna figyelembe venni indítványozó jellemét, otthonát, vagyonát, családi kapcsolatait és minden olyan tényt, körülményt, amely Magyarországhoz köti. Indítványozónak nincs állandó munkahelye és őrizetbe vételekor nem volt megtalálható a lakóhelyén, ugyanakkor a bíróságok nem tértek ki arra döntéseikben, hogy egyéb kényszerintézkedésekkel miért nem biztosítható az indítványozó tárgyaláson való megjelenése. Bíróságok nem tudták igazolni, hogy nem volt a magyar jog által biztosított eszközök közül olyan enyhébb intézkedés, amellyel az eljárás lefolytatását biztosítani lehetett volna. Bíróságok az indítványozó ügyében sztereotípiák és általánosítások alapján hozták meg döntéseiket. A döntések indokolásából megállapítható, hogy a jogszabály adta lehetőségeket meg -mint az óvadék vagy a házi őrizet- sem próbálták az indítványozó és az ügy egyedi körülményei alapján alkalmazni. Indítványozó előzetes letartóztatásával kapcsolatban vizsgált Nyíregyházi Járásbíróság és a Nyíregyházi Törvényszék döntések „nem reflektáltak a védői érvekre, nem adtak részletesen számot ezek elvetésének okairól, az ügy és az indítványozó egyéni körülményeinek figyelembevételéről, az értékelés mikéntjéről”. Ez a gyakorlat azt eredményezi, hogy sérül az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. Cikk (4) bekezdéséből fakadó indokolt döntéshez való joga.
Önmagában a gyanúsítás tárgyává tett bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára és magas büntetési tétellel fenyegetettségére, vagyis a várható büntetés mértékére hivatkozással állapította meg a bíróság a szökés, elrejtőzés veszélyét. Egy bizonyos idő eltelte után kizárólag erre az okra alapozni a szabadságelvonást sérti az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában kimunkált releváns elveket. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint az előzetes letartóztatásról döntő eljárás tisztességességének egyik feltétele, hogy a bíróságok érdemben megvizsgálják a védelem által felhozott releváns érveket, és döntésükben megfelelően részletezzék az ezekkel kapcsolatos álláspontjukat.
Indítványozó ügyében előfordult, hogy a védelem érvei teljes mértékben reflektálatlanul maradtak. Összhangban a szabadsághoz való jog fontosságával és az ügy a kivételes jellegével, amelyekben e jog korlátozása az indítványozó bűnösségét kimondó jogerős ítélet meghozatala előtt elfogadható, miközben az indítványozó még megillette volna az ártatlanság vélelme, az Emberi Jogok Európai Bírósága újra és újra megállapította, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. Cikk (3) bekezdése magában foglalja a szabadlábon való védekezéshez való jogot, feltétel nélkül vagy feltételek mellett. Az EJEB hangsúlyozta, hogy az előzetes letartóztatást -legyen az bármilyen rövid is- a hatóságoknak megfelelően indokolniuk kell. A releváns és megfelelő bizonyítékok értékelése még alapos gyanú esetén is elengedhetetlen, az előzetes letartóztatás elrendelését követően még inkább. A fogvatartásról való döntés meghozatala során a hatóságoknak mérlegelniük kell, hogy egyéb eszközökkel nem biztosítható-e a gyanúsított eljárásban való részvétele. A nemzeti hatóságoknak az ártatlanság vélelmének alkalmazásával kell lefolytatniuk az eljárást és megvizsgálniuk a bizonyítékokat. Az inditványozó őrizetben maradására, mint közérdekre hivatkozni pedig nem lehet. Az EJEB saját gyakorlata alapján kifejtette: Ha a jog lehetővé teszi, hogy megfelelő vélelmek fennállása eseté az előzetes letartóztatás folyamatosan meghosszabbítható legyen, akkor a személyes szabadság korlátozását megalapozó körülményeket megfelelő érvekkel kell alátámasztani. Az alapos gyanú vonatkozásában az EJEB arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha az a teljes eljárás alatt fennált, önmagában még nem alapozza meg az előzetes letartóztatás eljárás végéig való folyamatos meghosszabbítását.
Az alkotmányos keretek meghatározásában emellett jelentős szerepe van az Alkotmánybíróságnak az előzetes letartóztatás kapcsán jelentőséggel bíró alkotmánybírósági határozatok közül az alábbiakat érdemes megemlíteni.
66/1991. (XII. 21.) AB határozat E határozatában az Alkotmánybíróság rögzítette: „A személyes szabadságnak jogszerű (»törvényes«) elvonása is okozhat alaptalan sérelmet. Az egyes korlátozó rendelkezések csak akkor fogadhatók el alkotmányszerűnek, ha az általuk elérni kívánt és alkotmányosan elismert célhoz képest a korlátozás szükségszerű és arányos.
Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljárás részét képező pártatlanság követelmény sérelme.
Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2017. augusztus 4-én kelt Beüf. I. .../2017/2. számú végzésével a Nyíregyházi Törvényszék 2017. július 5. napján kelt 3.B.../216/41. számú végzését helybenhagyta a be. 129. §-a (2) bekezdésének b/ és d/ pontjaiban okokból továbbra is fenntartotta indítványozó előzetes letartóztatását. A tanács elnöke a tiszteletreméltó Dr. B. L. bíró úr volt. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2018. június 20-én Bf. I. 179/2018/21 számú ítéletét Dr. B. L. tanácselnök úr hozta meg. Be. magyarázata szerint a) nem járhat el bíróként az, aki az eljárás korábbi szakaszában más hatóság tagjaként működött közre az ügyben. Ugyanis nyilvánvalóan nem lehetne patátlannak tekinteni az olyan bírót, aki hivatalos minőségben az általa vizsgált ügyben a saját ügyét bírálná el akár anyagi, akár eljárási jogi szempontból. A 21/2016. (XI.30.) AB töretlen határozata indoklása szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlanság követelménye megkívánja, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, akit az eljárás bármely szakaszában, így akár nyomozás során a nyomozás során bírói feladatokat látott el, ugyanis azzal szükségszerűen együtt jár a bizonyítékok bizonyos szintű előzetes értékelése.
Az álláspontom szerint a támadott ítélet ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó pártatlanság követelményével, ugyanis az előzetes letartóztatásról szóló döntését felülvizsgáló másodfokú tanács elnök úr, volt a későbbiekben az indítványozó ügyében eljáró ítélkező tanács elnöke, illetve tagja. E körben hivatkozom a hasonló tárgyú 34/2013. (XI. 22.) AB határozat és 21/2016. (XI. 30.) AB határozat megállapításaira. Álláspontom szerint mindezek alapján nem várható el egy olyan tanács elnökétől a pártatlanság követelményt ügyét bírálná el akár anyagi, akár eljárásijogi szempontból, amely egyszer már hozott ítéletet, állást foglalt a bűnösség és a bizonyítékok kérdésben is, ráadásul úgy, hogy a nyomozás során is eljárt bíróként. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el.
Álláspontom szerint a Nyíregyházi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság 3. B.913./.../65 számú ítélete és a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság. Bf. I. .../2018/21 számú ítélete tényfelderítési kötelezettségüknek nem tettek eleget, így a megállapított tényállás hiányos volt és ennek megfelelően a ténybeli következtetések sem feleltek meg a jogi követelményeknek. Mindemellett az ítéletek nem tartalmaztak megfelelő indokolást, azaz a bíróságok nem adtak számot arról, hogy miből, mire vontak következtetést, az eljáró bíróságok által felhasznált bizonyítékok láncolata nem volt teljes, a bizonyítás során a bíróságok a perrendi szabályok legelemibb szabályait sem tartották be.
Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelme.
A Be.637. § (1) A bíróság jogerős ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye, ha a) az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni. A Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja alapján rendeli el a perújítást, maga is hatályon kívül helyezheti az alapügyben hozott ítéletet, vagy annak a perújítással megtámadott részét és az 567. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntetheti az eljárást.
Indítványozó által perújítás indítványt terjesztett elő a Debreceni Ítélőtábla Bp. II.../2019/7 számú végzéssel a perújítást elutasította a Kúria Bpkf. III…./2020/3 számú végzéssel a perújítási indítvány elutasító végzést helybenhagyta. A perújítás indítványban írtak, illetve mellékelt közjegyző előtt nyilatkozó L. Gy. és J. A. tanúk nyilatkozataik szerint sértettet nem az elítéltek bántalmazták. J. A. tanú nyilatkozata szerint pedig a sértett hasi sérülése önkezűség eredménye, a háti sérülést pedig M. S. okozta, mert a sértett őt ellenkező esetre azzal fenyegette meg, hogy elvágja a torkát.
A. Be. 79.§ alapelvként rögzíti: büntetőperben tanúként az hallgatható ki, akinek bizonyítandó tényről tudomása lehet. A nevezett tanúk az adott bűnügy szempontjából jelentős információkkal bírnak. Új tanú kihallgatását indítványozták, meg jelölték, hogy az új tanú milyen tényre vonatkozóan tud novumot, azaz új bizonyítékot szolgáltatni. Ez pedig elegendő a perújítás elrendeléséhez, mivel indítványból lehet valószínűsíteni a tényleges perújítási célt, azaz a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatását. A Debreceni Ítélőtábla és a Kúriának ezen túlmenően az iratok alapján észlelne kellett volna, hogy az alapügyben súlyos jogszabályok sértések történtek, mindezek alapján a perújítás indítványt helyben kellett volna hagyni.
A jelenesetben rendkívüli jogorvoslati lehetőségek garantálása és eljárások lefolytatása, különösen az indítványozó ügyében indokolt, amikor a jogerős döntés olyan jogi hibában, vagy ténybeli tévedésben szenvedhet, amely feltétlenül szükségessé teszi az érintett jogainak vagy jogos érdekeinek megóvását, így a kiküszöbölésükhöz fűződő érdek felülmúlja a döntés jogerejének tiszteletéhez, illetve ezen keresztül a jogállam stabilitását adó jogbiztonság érvényesüléséhez kapcsoló érdekeket. Másként fogalmazva az ilyen kivételes esetben inkább a bírói döntés jogerejének feloldása szolgálja a bírói döntésekbe vetett közbizalom megőrzését és erősítését, mintsem a jogi hibában vagy tévedésben szenvedő döntés jogerejének tisztelete.
Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra, hogy a jogorvoslati lehetőségek biztosítása mellett beálló jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének a biztonságát szolgálja, és a jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvetően alkotmányos érdekek fűződnek. Ennek ellenére indokolt azonban rendkívüli jogorvoslat lehetőségét biztosítani abban az esetben, ha a jogerős határozat meghozatala után olyan tények derülnek ki, amelyek az ügy megítélését alapvetően befolyásolták volna, illetve az derül ki, hogy az eljárt bíróságok részben anyagi, részben eljárási jogszabályok megsértésével hozták meg az ügydöntő határozatot. Ilyen esetben nem csak a jogerő utáni ténybeli javítás lehetőségét kell biztosítani, hanem azt is, hogy a fent említett törvénysértések orvosolhatók legyenek.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság ítéleteiben rendre visszatérő tétel, hogy a tisztességes igazságszolgáltatáshoz való jog kiemelkedő jelentőségű a demokratikus társadalomban. Mindebből következik, hogy az alkotmányos alapelveknek, illetve nemzetközi emberi jogi elvárásoknak megfelelően a büntetőeljárásnak messzemenően biztosítania kell a tisztességes eljáráshoz, azaz a fair trial-hoz való jogot. Az Alkotmánybíróság a 14/2004. AB határozatában utal rá, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél. A határozat elvi éllel mutat rá arra, hogy az igazság feltárásának az a legmegfelelőbb módja, hogy az ítélkezésben független és pártatlan bíróság nyilvános tárgyaláson a bizonyítás tekintetében egyenlő jogokkal részt vevő felek aktív közreműködésével lefolytatott eljárás eredményeként, közvetlen észlelése útján szerzett bizonyítékok szabad mérlegelésével állapítja meg a büntetőjogi felelősségre vonás eldöntéséhez szükséges tényeket. Ezen alapvető jogok érvényesülésének elengedhetetlen eszköze a „fegyverek egyenlősége”, mely biztosítja a vád és a védelem azonos esélyeit és lehetőségeit a bizonyításban való részvételre.
                                                                                        Tisztelettel,
        
                                                                                Vidák Aladár Országos Elnök
Budapest, 2020. október 25
2021.ápr.10.
Írta: remenytelenügyek Szólj hozzá!

Ügyvédi visszaélés

 A Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület feljelentést tett ügyvédi visszaélés gyanúja miatt Dr. H. I. ellen 2019. 08. 19. napján a Bács-Kiskun Megyei Rendőr- főkapitányság elrendelte a nyomozást. A nyomozás a mai napig folyamatban van. A feljelentés röviden összefoglalva K. A. és L. I. között létrejövő eltartási szerződést K. A. akarat nyilvánításra képtelen állapotban  kötötte meg mely során K. A. jogi képviselőjének, Dr. H. I. ügyvédnek feltűnőnek  kellet volna lennie, hogy a szerződés megkötése K. A. érdekeit sérti, továbbá tudatának kellet lennie azzal is, hogy K.A. jogutódja Sz. J. akinek nem lehetett érdeke, hogy K. A. halála után Dr. H. I, beadja az eltartási szerződést.  Az ügyben idegenkezűség is felmerült.

süti beállítások módosítása