Jog segítség nyújtás, Gyámhivatali eljárásban.

Tisztelet Gyámhivatali Osztály!

Alulírott, Vidák Aladár mint a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület képviseletében eljáró elnök meghatalmazás alapján Z. V. S.., idő: 19.. december 14. an: G. E. 8... B.......út 6. szám alatti lakos. Indítványozom, A Pp. 103. § (1) a) pontjára figyelemmel ideiglenes intézkedést és a gyermek védelembe vételét szíveskedjenek elrendelni. B. H. szül: S., idő: 19. 0.. 14 an: A... 8-- Á.. Selyem u. 4... szám alatti lakos ellen. Gyermek neve és adatai:. Z. E. szül: S., idő: 201 an: B. H.

Preambulum:

Előzményként előadom, hogy Z. E. édesapja Z. M. édes testvére kéthetente hétvégén amikor E. édesanyámnál van mindig beszélgetnek arról, hogyan érzi magát, mit szokott otthon csinálni 2021. január a beszélgetése során E. sírva mondta el nekem, hogy nagyon fél otthon mivel többször egyedül hagyja a lakásban felügyelet nélkül az édesanya. Továbbá E. elmondja, hogy az édesanyának az új élettársa kislánya ott van kéthetente hétvégén nem jó a kapcsolata a gyermekkel, és élettársa akkor különbséget tesz a gyermekek között, amit éreztetnek is E. Több alkalommal korábban előfordult amikor anyuka akkor még ügyfelemnél lakott, hogy illuminált állapotban jött haza és anyai kötelességének nem tett eleget gondolok arra, hogy a gyermeket nem fürdette, nem ápolta, ha gyermek beteg volt, akkor édesapuka vagy Z. V. vitte az orvoshoz, volt olyan alkalom is, hogy E. a saját székletében volt, a kislány bőre már nagyon piros volt, sirt, fájdalmai voltak.

Karácsony szent napján anyukát akkor sem vetette meg az alkoholt, akkor sem tudtak az anyukával kommunikálni. Anyáról azt vették észre, hogy agresszív a családhoz és E. Sajnos E. édesapját többször is megcsalta más férfiakkal, élettársi kapcsolatban él minden esetben E. vitte magával az anyuka. Hétvégén amikor a kiskorú gyermek Z. V. van minden esetben sír, és nem akar hazamenni anyához, azt mondja nem érzi jól magát, fél, nagyon a lakásban. Anyuka amikor a hétvégi látogatásra hozza E. azt tapasztalták, hogy nem megfelelő téli ruházatban hozza a gyereket továbbá azt is észlelték, hogy E. le van fogyva, és zárkózott lett, nem akar elmenni tőlük.

Egzisztenciája és a lakhatása biztosított min az anyukának. Előzményeken túlmenően elő kívánom adni, panaszos édesanya házába nevelték fel E., három éves korában mindig sétáltak es minden alkalommal E. fájlalta a lábát ezért azonnal elvitte a gyermekorvoshoz, beutaló az ortopédiára. Az ortopédia vizsgálat alkalmával kiderült, hogy már E. szerepelt a orvosi nyilvántartásban már jóval korábban írtak fel E. speciális cipőt ami annak idején az anya nem csináltatott és nem is gondoskodott róla. Anyukának a speciális cipőt megemlítette a panaszos azt mondta hogy gondoskodik a speciális cipőről a mai napig nincs E. a szóban forgó cipő. Sajnálatos módon panaszos nem látja biztosítva E. jövőjét sem erkölcsileg, a tanulásához a szükséges segítség nyújtásában és az életrevaló alapvető felkészítésben. Sajnos meg szeretném említeni, hogy Z. M. testvérem Bv. Intézetben tölti a szabadságvesztés büntetését ártatlanul - ez köszönhető anyukának aki hamisan terhelő vallomást tett a panaszos testvére ellen. Z. M. úgy nyilatkozott, hogy E. felügyeleti jogát Z. V. képviselje. E.az édesapjáról már emlékből tud táplálkozni, nagyon várja haza és mindig emlegeti az apját. Az önzetlenül végezte és végzi, kizárólag a gyermek iránti szeretetből fakadó többletmunka értékes segítséget nyújtok a gyermek egészséges, gondos neveléséhez, a rokoni szeretet gazdagítja a gyermek életét, amiért a gyermek és B. H. hálával tartozik. A segítségnyújtás soha nem járt azonban azzal a következménnyel, hogy a gyermeket B. H. elidegenítse.

Jogi indoklás:

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény meghatározza, hogy mik a gyermek és a szülő jogai és kötelességei, meghatározza a gyermekek védelmének rendszerét és alrendszereit, az ellátásokat és a hatósági intézkedéseket, az állam és az önkormányzatok feladatait, valamint a végrehajtásra szolgáló jogszabályok határozzák meg a gyermekjóléti alapellátást és szakellátástbiztosító intézmények, szakemberek feladatait. A Gyvt. 11. § (1) bekezdése szerint a gyermeki jogok védelme minden természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, törvényes képviseletének biztosításával, ügyeinek intézésével foglalkozik. A gyermekek védelmében törvényi felhatalmazás alapján és a Gyvt. 2. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzatok, gyámhivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálat járnak el. A gyermekek védelme minden, gyermekekkel hivatásszerűen foglalkozó szakember és gyermek életét figyelemmel kísérő személy feladata és felelőssége.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által készített gyermekvédelmi módszertani útmutató részletesen kitér az egyéni és intézeti felelősségekre és teendőkre. Kifejti a jelzőrendszer, az alap‐ és szakellátás, valamint a társszervek konkrét tevékenységeit, amelyekre kötelezve vannak a gyermek védelme érdekében. A jelzőrendszer minden tagja személyes felelősséggel tartozik a jelzés megtételére. Ennek szervezése, működtetése, koordinálása a család‐ és gyermekjóléti szolgálat/központ feladata (Gyvt. 39. § (3)bekezdés). „A jelzőrendszer működésében a jelzés nem választás kérdése, minden, a gyermekkel kapcsolatba kerülő szakember köteles írásban jelezni, ha bármilyen, a gyermeket érintő, veszélyeztető körülményt észlel” – ennek elmulasztása elviekben szankcionálható. Minden szereplőnek azonnali feladata elősegíteni a rossz bánásmód megszüntetését. A kiskorú veszélyeztetése bűntett elkövetésének gyanúja esetén a gyanút észlelő feladata a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtón kívül a hatósághoz is fordulni. Ha a család‐ és gyermekjóléti szolgálat a gyermek bántalmazására vagy súlyos elhanyagolására utaló jeleket tapasztal, köteles hatósági eljárást kezdeményezni. A jogi szabályozással és működő háttérintézményekkel elméletileg az állam garantálja a gyermekek védelmét. Komplex, megnyugtató, átgondolt védelmi háló rajzolódik ki, mely megóvni képes gyermekeinket a rossz bánásmód ellen.

Vajon kik azok, akiken a gyermekvédelmi és szociális ellátórendszer nem volt képes segíteni, és a büntető igazságszolgáltatást kell eszközként bevetni. Vajon kik azok, akiken a gyermekvédelmi és szociális ellátórendszer nem volt képes segíteni, és a büntető igazságszolgáltatást kell eszközként bevetni.

Családi bántalmazásos esetekben legnagyobb arányban végül egy elkeseredett rokon, vagy maga a sértett tesz be- illetve feljelentést, ezt követi gyakoriságban a jelzőrendszer: a pedagógus, a védőnő, a gyermekorvos, stb. Leggyakoribb, hogy a pedagógus az, aki jelzéssel él vagy a gyermekjóléti szolgálat, vagy a gyámhivatal felé, kivételes esetekben pedig a rendőrségen tesz feljelentést. A gyermekvédelmi alapellátás sok esetben nem kezeli hatékonyan a jelzéseket és bejelentéseket, ennek gyakorlata nagyon változó. Van, ahol a jelzőrendszer nem tesz eleget jelzési kötelezettségének különböző okok miatt, van, ahol a gyámhatóság és a gyermekvédelmi alapellátás közötti konfliktusokkal terhelt kapcsolat az oka annak, hogy egy-egy bántalmazásos ügy éveken keresztül húzódik anélkül, hogy érdemi, a gyermeket védő intézkedés. A Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület kutatása és az esetek egyik tanulsága, hogy a roma gyerekek kiemelése nagyobb arányban valósul meg, mint nem roma sorstársaké. Az látszik a vizsgálatból, hogy a legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb, a rendszer számára a legkevésbé hozzáférhető segítség nélkül maradt bántalmazott gyermekek romák.

Az adatok arra utalnak, hogy a jelzőrendszer kevésbé mutat hajlandóságot jelzés megtételére a roma gyerekek érdekében – vagy éppen a roma elkövetőkkel szemben. Olybá tűnik, mintha másként ítélnék meg a roma és nem roma gyermekek veszélyeztetettségét. Akkor ki az, aki a gyermek három‐hat éves korától fiatal felnőtté válásáig a gyermekbántalmazás tüneteit észreveszi, akinek észre kell vennie a tüneteket? Kinek a feladata ez? (Nem az, aki észreveheti, hanem aki észreveszi!) Ki kell építeni a rendszert, amelyben mindenkinek felelőssége és ahhoz való kompetenciái vannak a gyermek traumatizáltságára utaló tünetek felismerésére, valamit a jelzések megtétele kapcsán is: ‐ mikor, kinek, mit, és milyen rendszerességgel kell jelenteni? ‐ Mikor kell jelzést tenni és mikor feljelentést? ‐ Mikor kell a szociális munkás segítségnyújtását priorizálni, és mikor a rendőrség és hatóságok büntetőjogi eszközökkel történő beavatkozását? Ki kinek tesz jelentést? Ha a védőnő, a pedagógus jelez a gyermekjóléti szolgálatnak, amely gondozásba veszi a családot, de más, hatékony intézkedés nem történik, a gyermekbántalmazás konzerválódik továbbra is. Ha a gyermekjólét a gyámhatósághoz fordul, és a gyereket védelembe veszik, de a gyámhatóság a gyermekjólét javaslata ellenére sem tartja indokoltnak a gyermek kiemelését a családból, az állapot szintén konzerválódik. Indítványozom, hogy az ügyben folytassák le az eljárást és tegyék meg a szükséges jogi intézkedést az ügyben.

Zárógondolat:

Az, hogy a gyermekek és a gyermekek védelme miért kiemelkedő érték és társadalmi érdek egyben, a huszadik századtól kezdve már nem szolgál magyarázatra. Ezt a kérdést senki nem teszi fel sem a társadalomtudományban, sem a közéletben, sem pedig a magánéletben. Evidencia, mindennél erősebben közös tudásbázisunk egyik alapértéke a gyermek. A család pedig a társadalom legkisebb egysége, amelyből és amelyre épül az emberi közösség. A gyermekét szülője óvja, védi, legfontosabb, páratlan kincseként kezeli, gondozza, tartja becsben. Aztán persze a tágabb közösség tagjai is. Egy gyermek láttán az emberek vonásai ellágyulnak, mosolyognak, gügyögnek. A gyerek édes, kedves, tündéri, imádnivaló. A szülők, a védőnő, az orvos, a pedagógus, még a rendőr is arra esküdött fel, hogy óvja, védi, legjobb tudása szerint képviseli a gyermekek legfőbb érdekét. Úgy gondolhatnánk ezek után, ha valaki nagy biztonságban van, akinek biztosan nem lesz baja, az a gyermek, hiszen annyi mindenki szereti, félti, vigyáz rá, oltalmazza. Ha mégis valaki bántja a gyereket, az biztosan egy elvetemült, beteg alak, aki súlyosan megbűnhődik aljas cselekedetéért.

Ha egy kisgyerek bajba kerül, széles tömegek állnak a háta mögött, védelmezik, segítenek. A szociális ellátórendszer, az egészségügyi rendszer, a gyermekvédelmi rendszer hatalmas eszközrendszerrel, szakembergárdával és rengeteg előre kidolgozott megoldási lehetőséggel vár felkészülten arra, hogy a bajba került kiszolgáltatott kisember védelmére siessen. A közösség gondoskodik a gyermekekről, akik saját jövőjét jelentik –hiszen a társadalom számára náluk fontosabb a túléléshez és az életben maradáshoz nem létezik. Jogrendszerünk részletesen szabályozza az emberi jogokat, ezen belül pedig a gyermek jogait, a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelméhez és gondoskodásához való jogát.

A Gyermekjogi Egyezmény, amelyet Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki, kimondja, hogy a gyermekkor kiemelt támogatáshoz formál jogot, s hogy a gyermeknek joga van a játékhoz, pihenéshez és szabadidőhöz, sok egyéb fontos ellátás és szolgáltatás igénybevétele mellett. A gyermeket különleges védelem illeti meg az erőszak minden formájától, a lelki, fizikai támadástól, az elhanyagolástól, kizsákmányolástól. Az Egyezmény 2010‐ben az Európa Tanács Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló Iránymutatásával egészült ki, amelyben a tágan értelmezett igazságszolgáltatás eljárás rendjét érintő kitételeket fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogyan bánjon, hogyan kezelje a rendszer a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyeket. Hangsúlyozza, hogy az eljárások során a gyermek legfőbb érdekét veszi figyelembe, korára, mentális és fizikai fejlettségére, érettségire és értelmi képességeire való tekintettel. Az Alaptörvény XVI. cikkének (1) bekezdésében kimondja, hogy „Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.”

Budapest, 2021, március 01.

Tisztelettel:

Vidák Aladár Országos Elnök

Olvasta: Dr. B. Gy. Jogász