Alulírott, Vidák Aladár, a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület országos elnökeként panasz jelentek be 2019. december 03.kelt 13000/.../2019. bü. Számú határozata ellen. Kérem a tisztelt főügyészséget hogy a fenti számú határozatot hatályon kívül helyezni szíveskedjenek. Kérem utasítani szíveskedjen a Pest Megyei Rendőr Főkapitányságot a nyomozás elrendeléséről.

A vérvizsgálat szerint a halál pillanatában közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt az elhunyt, illetve kábítószer származék és antidepresszáns gyógyszer is kimutatható volt az esetében. Az ügyben a N. Rendőrkapitányságon 13060/19..-12/2015 szám alatt indult el a büntetőeljárás. A N. Járásbíróság 2016. szeptember 1-én kelt 3.Bpk.1../2016/7 számú határozatával a halálesettel összefüggésben segítségnyújtás elmulasztás vétségében bűnösnek találta Cs. M. és Sz. G., illetve velük szemben közérdekű munkavégzést szabott ki.

Mind a büntetőügyekben eljáró Nagykátai Rendőrkapitányság, mind a N. Ügyészség részéről súlyos mulasztások történtek, amelyek alapján csak a valósan bizonyított és feltárható bűncselekményekhez képest az elkövetőket mindössze segítségnyújtás elmulasztása miatt vonták felelősségre. M. I. úgy nyilatkozott, hogy a vele együtt élő fia nem ivott szeszesitalt, illetve soha sem fogyasztott kábítószert. Mélyen vallásos, templomba járó, naponta imádkozó 21 éves fiatalember volt. Inkább zárkózott, otthonülős típus volt, amiért nehéz elhinni, hogy az alkohol vagy a kábítószer saját szándéka szerint juthatott a szervezetébe. Azon az estén is sietnie kellett haza Budapestről, hiszen így is kevés ideje jutott volna alvásra, a reggeli útba indulása miatt. Este 10 órakor már úgy beszélt telefonon az édesanyjával, hogy a buszon ül, amelynek 11 órára meg kellett volna érkeznie otthoni célállomására. Ilyen körülmények között csak az képzelhető el, hogy T. szállt le a buszról, és ott történhetett valami vele, ami miatt már nem tudott hazajutni. Ehhez képest mégis körülbelül 15 km-re az otthonától találtak rá holtan, messze minden busz megállótól, és a távolságokat is figyelembe véve is csak az képzelhető el, hogy őt autóban ülve szállították.

M. Á. a halálával együtt eltűnt a nála lévő mobiltelefonja, személyes okmányai, karórája, cipője valamint 16.000 Ft-ja. Ennek alapján bizonyított, hogy tőle bűncselekmény útján elvették az őt személygépkocsival elütő személyek a felsorolt ingóságokat, illetve készpénzt. A mobil telefon, karóra, valamint a készpénz eltüntetése, mint érték elvétele motivációja lehetett akár az elhunyt megölésének is. Hivatkozom a nyomozati iratok 353. oldalára, amely bizonyítékul szolgál arra, hogy Cs. M. az elütés során megsérült, M. K. tulajdonát képező fekete szíjas karóra került a birtokába, márpedig ez nem történhetett másként, mint hogy a sértett elgázolása után azt ő magához vette. Így következtetni tudunk arra, hogy a többi eltűnt tárgy is és a pénz is hozzá került. Ezen körülményt nem közölték M. I. és csak nemrégiben derült erre fény az iratok kikérése és tanulmányozása révén.

A nyomozati eljárás során sikerült beazonosítani a M. K. autóval elütő személyeket, és bár más személy nem hozható összefüggésbe az értéktárgyai eltüntetésével, ez ügyben mégsem történt vádemelés pedig a hatóságok is tudták, hogy az elhunyt milyen értéktárgyai tűntek el. Beszédes M. K. személyes okmányainak eltűnése, de szintén eltűnt az a kártya, amely őt fényképként ábrázolta a munkáltatója megjelölésével. A személyi igazolvány és a szintén értékkel nem bíró ezen tárgy eltűnése egyértelműen bizonyítja, hogy akik ezeket magukhoz vették, abban voltak érdekeltek, hogy az elhunytat ne lehessen azonosítani. Ha pusztán csak segítségnyújtás elmulasztásáról lett volna szó, akkor nem lett volna szükség ezen tárgyak eltüntetésére, hiszen ebből az ezeket magukhoz vevő személyeknek anyagi előnye nem származhatott, nem úgy mint mondjuk a pénz, a mobil telefon, vagy a karóra eltüntetésével.

M. I. a közelmúltban felhívta a fia telefonszámát és azt felvette valaki, de letette miután meghallotta M. I. , aki nyilvánvalóvá tette előtte, hogy ez a szám a fia telefonjához tartozik. A fiának a telefonszáma 06 70 ……. volt. A büntetőeljárás során a nyomozó hatóság nem foglalkozott ezzel a körülménnyel. Az eljáró hatóságok állaspontunk szerint súlyosan hibáztak, amikor nem próbálták bemérni, felderíteni a mobil telefon hollétét, illetve hogy nem ellenőrizték, hogy kivel folytatott telefonbeszélgetést a halálát megelőzően az elhunyt, valamint Cs. M. és Sz. G.. Ha ugyanis ez megtörtént volna, és bebizonyosodott volna, hogy Cs. M. és Sz. G. ismerték az elhunytat, akkor egy az egyben megcáfolható az a tényállás, amit a későbbi enyhe súlyú marasztalással végződő büntető ügyükben megállapítottak.

Az elkövetőket a Rendőrség még az nap felkutatta, illetve előállította. A személygépkocsit vezető Cs. M. vérében alkoholt, illetve kábítószert találtak. Nem tudott olyan bizonyítékkal szolgálni, amely egyértelművé tehette volna, hogy az alkohol vagy a kábítószer a személygépkocsival okozott halálesetet követően került volna a szervezetébe. A nyomozás nem körültekintő lefolytatása azt eredményezte, hogy csak segítségnyújtás elmulasztása miatt történt vádemelés, pedig számos kételynek kellett volna felkerülnie azzal kapcsolatban, hogy valóban nem róható a terheltekre más bűncselekmények elkövetése. M. K. elgázolását követően körülbelül háromnegyed órával találták meg. A személygépkocsit vezető Cs. M. ítélték már el vagyon elleni bűncselekményekért, így lopásért is, illetve vele utazó társát is.

Az éjszakai időszakot figyelembe véve nehéz elképzelni, hogy ilyen rövid idő alatt más személy tulajdonította volna el az elhunyt személyes dolgait különös tekintettel arra, hogy Cs. M. kifejezetten tudjuk, hogy követett el máskor vagyon elleni bűncselekményt, valamint azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy például az áldozat személyes okmányainak eltüntetése kizárólag neki állt érdekében, hiszen ezzel beazonosítható lett volna az a személy, akit ő az autójával elütött. Cs. M. gyanúsítotti kihallgatása során kiderült róla, hogy ő kábítószer fogyasztó. Sz. G. pedig úgy nyilatkozott, hogy a gépjárművet vezető Cs. M. drog kereskedéssel is foglalkozott. Az eljáró hatóság hibát követett el, amikor ezekre az összefüggésre nem alapozott semmit. Fontos lett volna tisztázni, hogy ki az a rejtélyes személy, akihez az elhunyt telefonja került, és hogy mikor és hogyan került hozzá a telefon.

Elfogadták Cs. M. azon védekezését, hogy ő csak 20 méter távolságból látta még az elhunytat, és már nem volt ideje kitérni. A becsült 73-77 km/h sebesség esetén valóban csak 1-1,1 másodperc reakcióidő állt volna rendelkezésre 20 méteres távolságnál, de az nehezen magyarázható mással az előírt kivilágítás mellett közlekedve, mint figyelmetlen vezetéssel, hogy egy embernyi magasságú testet csak ilyen közelről lehessen észrevenni, még ha nem is viselt az elhunyt megkülönböztető öltözéket. Azt azonban a M. I. alapján tudjuk, hogy a fiánál volt egy fényvisszaverővel rendelkező sporttáska is, ami sötétben világít, és ez nem is tűnt el, a hatóságok visszaadták neki. A megkívánt odafigyelés mellett 100 méter távolságból is lehetett volna érzékelni az út közepén álló személyt, és az akkor rendelkezésre álló 5-5,5 másodperc már mind a fékezéshez, mind a kitéréshez elegendő idő lett volna. De persze azt is tudjuk a vizsgálati eredmények alapján, hogy Cs. M. ittas volt és kábítószer hatása alatt is állt.

Halál eseten túlmenően a rendelkezésre álló büntető itatókból egyértelműen megállapítható a Büntető Törvénykönyv 235. §-ba ütköző, halálos közúti baleset okozása, a 366. §-ba ütköző kifosztás bűntette, a 176. §-ba ütköző kábítószer kereskedelem, 178. §-ba ütköző Kábítószer birtoklása, 136. § Járművezetés ittas állapotban, 137. §-ba ütköző Járművezetés bódult állapotban bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja jogi álláspontom szerin fenn állnak. Sz. G. nyilatkozata: 625. oldal. előadja, hogy M. felest és házi pálinkát ivott, tudomása szerint kristály drogot fogyasztott. K. J. és nevezetű Sz. aki megfenyegették. K. J. kirángatta a lakásból és az udvaron megrugdosta. B. viszont azt mondta, hogy akár mit is csinál te vezettél a gépkocsit. Feltett kérdésre elmondja, hogy ezek után nagyon fél Cs. tól mivel a barátai és az apja" megfenyegette. 2015. november. 01-én Sz. G. gyanúsítotti nyilatkozata: 642.oldal Otthonában megjelent K. J. valamint elkezdtek kiabálni vele, hogy este akármi is történt azt kell mondania, hogy ő vezette a kocsit. Ez követően K. J. arcon ütötte majd a nyakánál fogva kirángatta házból és azt mondta Sz. G. te majom gyerek te vezeted a kocsit. (Sz. G. sérelmére megvalósították a kényszerítés bűncselekményét.)