Alkotmányi panasz gyilkossági kísérelt ügyében
Alkotmánybíróság részére!
a Fővárosi Törvényszék útján
1015 Budapest
Donáti u. 35-45.
Tisztelt Alkotmánybíróság!
Alulírott Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület képviseletében eljáró Vidák Aladár elnök) E. R. névváltoztatás folytán jelenleg már N. R. B. (4400. N. L u. 3. alatti lakos) – a csatolt meghatalmazással igazolt – képviseletében az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján az alábbi alkotmányjogi panasz indítványt terjesztem elő:
Kérem a tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a Debreceni Ítélőtábla Bpi.II../1019/7 sz. végzéséta és a Kúria B..III.../2020/3 sz. végzésének alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. §-a alapján semmisítse meg azokat, mivel sérti az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését; XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdését.
Kérelmem indoklásaként az alábbiakat adom elő:
1. A megsemmisíteni kért bírói döntések megnevezése, a határidő-számításhoz szükséges adatok közlése (a jogerős ítélet kézhezvételének időpontja stb.):
a) Az első fokon eljáró
Nyíregyházi Törvényszék 3..../2016/65. számú, elsőfokú ítélete
Kelte: 2017. december 6.
b) A másodfokon eljáró, az elsőfokú ítéletet súlyosító
Debreceni Ítélőtábla Bf.../2018/21. számú jogerős ítélete
Kelte: 2018. június 20.
c) A felülvizsgálati bíróságként eljáró, a felülvizsgálati indítványt elutasító végzése
Kúria Bpkf.III. 3.../2020/3 számú végzése
Kelte: 2020. április 3.
Kézhezvételének időpontja:2020. május 08. Szegedi Fegyház és Börtön ellátott pecsétel.
Nyilatkozom arról, hogy az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidő (az alkotmányjogi panasz benyújtására alapjául szolgáló bírói döntés közlésétől számított 60 nap) megtartásra került.
2. Az Alaptörvényben biztosított és a panaszolt eljárásokban megsértett jog megnevezése:
a) Alapvetés
R) cikk
(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja
b) Törvényben szabályozott eljárás biztosításához való jog:
IV. cikk
(2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
c) A részrehajlás nélküli, pártatlan és tisztességes eljáráshoz és elbíráláshoz való jog:
XXIV. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
XXVIII. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
d) Ezzel összefüggésben, az a jog, hogy az eljárásokat az anyagi és eljárási törvények alapján (a jogszabályokat a józan ésszel összhangban értelmezve) döntsék el:
28. cikk
A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
3. Annak bemutatása, hogy az állított alapjogsérelem a bírói döntést érdemben befolyásolta vagy a felmerült kérdés alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés.
A megsemmisíteni kért első- és másodfokú ítéletek az Indítványozó ellen folytatott büntetőeljárás szabályainak súlyos megértése útján keletkeztek, az Indítványozó előterjesztett indítványait, és jogorvoslati kérelmeit az eljáró bíróságok elutasították, így az eredeti jogsérelem (Büntetőeljárási törvénybe ütköző eljárási cselekmények, Alaptörvényellenes bírói határozatok) nem került orvoslásra. Az Indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria elutasította.
Álláspontom szerint az Indítványozó alapjogai érvényesülését biztosító büntetőeljárási törvény alapvető rendelkezéseinek megsértése árán került sor szabadságvesztés büntetés kiszabására. A panaszolt elsőfokú eljárásban nem érvényesült a bíróság vádhoz kötöttsége, amely egyértelművé teszi a védekezés kereteire való felkészülést, a vádiratban meg nem jelölt titoknak minősülő körülmény merült fel a tárgyalási szakaszban, kizárva a fegyverek egyenlőségének biztosítását és ezzel a materiális védelem hatékonyságát, nem érvényesült az önvádra kötelezés tilalmának érvényesülése, ahogyan a védelemhez való jog gyakorlásának a hatóságok által történő biztosítására vonatkozó kötelezettség sem.
A bírósági eljárásokban (is) alapvető fontossággal bír, hogy az abban résztvevő személyek ügyében eljáró szervek, az eljárásuk során az Alaptörvény szellemében, a vonatkozó jogszabályi keretek között folytassák tevékenységüket. Ez az Alaptörvény B) cikkéből is következő, a jogállamiság elvével szorosan összefüggő jogbiztonság követelményéből is fakad, továbbá ezt erősíti meg az Alkotmánybíróság 11/1992. (III.5.) AB határozata is, amely kimondja, hogy „a jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák; ezek alapvető jelentőségűek az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatósága szempontjából. Csak a formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működik alkotmányosan a jogszolgáltatás.”
a) Az alapjogsérelem alkotmányjogi jelentőségének bemutatása:
Az Alaptörvény öndefiníciója is indokolná, hogy a bíróságoknak törvénykezési gyakorlatuk során nem csak az egyes ügyekre vonatkozó anyagi és eljárási szabályokat kell alkalmazniuk, hanem magát az Alaptörvényt is értelmezniük és alkalmazniuk kell a határozat meghozatala során. Mindemellett a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 3. §-a azt is kimondja, hogy „a jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes”. Ebből a mondatból következik az is, hogy bizonyos alaptörvényi szinten rögzített alkotmányos elveknek büntetőjogi ügyben is közvetlenül érvényesülniük kell (hiszen az Alaptörvény elvei nem ismételhetőek meg egy jogszabályban, így nem lesz elegendő a bíróságnak csak a jogszabályra hivatkoznia), csak azok figyelembevételével hozhat döntést a bíróság.
Az Alaptörvényben biztosított törvényes eljáráshoz való jog sérelme körében hivatkozom arra, hogy a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 75. §-a a bizonyítás általános szabályai között egyértelműen rögzíti, hogy a bizonyítás során a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni. A bizonyítás törvényessége körében a törvény az eljárási törvény a bizonyítási eszközök felhasználását is szigorúan szabályozza, a Be. 78. § (4) bekezdése tilalmába ütköző bizonyíték kirekesztésére vonatkozó előírással. Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg.
A törvényes eljárás része a bizonyítás törvényessége, amely vonatkozásában a Be. 77. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során e törvény rendelkezései szerint kell eljárni.
A részrehajlás nélküli, pártatlan és tisztességes eljáráshoz és elbíráláshoz való jog az eljárás folyamán sokszor sérült. Ennek legnyilvánvalóbb eleme, hogy a fellebbezésben és a felülvizsgálati kérelemben leírt jogszabálysértéseket egyik bíróság sem bírálta el.
A tisztességes eljáráshoz való joghoz csatlakozik az az alaptörvényi előírás, hogy a vádat a terhelt eljárási jogainak a tiszteletben tartásával, a törvények alapján, a jogszabályokat a józan ésszel és a jogalkotó szándékával összhangban értelmezve döntse el a bíróság. Jelen eljárásban a bíróságok eljárásai és határozataik határozottan ellentmondanak a józan észnek és a jogalkotó szándékának is, az eljárásban a résztvevők fegyveregyenlősége nem volt biztosítva, a védelemnek nem volt esélye, hogy tény- és jogkérdésben véleményt formáljon, tekintettel arra, hogy el volt zárva olyan iratok megismerése elől, amelyek ismerete nélkül nem lehetett volna Indítványozó ellen indult büntetőeljárást jogerősen lezárni.
A védekezéshez való jog arra terjed ki, hogy a terheltnek és védőnek - törvényi garanciákkal körülbástyázott, a tisztességes eljárás egyéb követelményeinek is megfelelő - lehetőségei legyenek az anyagi jogban körülírt, a büntető felelősségre vonás szempontjából releváns elemek tisztázását szolgáló bizonyítási eljárásban való hatékony részvételre. Indítványozónak e joga az eljárásban számtalanszor sérült, hiszen az őt terhelő vallomások felvételére törvényellenesen került sor, így az azokból nyert bizonyíték értékelésére és a bűnösség megállapítására.
A bizonyíték jogellenességét a törvény és a bíró mellett az ügyész határozza meg. A közvádló törvényességi felügyeletet gyakorol a nyomozás felett. Ez magában kell, hogy hordja azt a követelményt is, hogy döntsön a jogellenesen beszerzett bizonyíték mellőzéséről. Álláspontom szerint az ügyész hatáskörébe mindenképp beletartozik, hogy szűrőt jelent, és a bíróság elé a már csak az általa jogszerűen beszerzettnek minősített bizonyítékok kerüljenek. A panaszolt eljárásban a vád képviselője a büntetőeljárás bírósági szakaszában sem bírt tudomással a büntetőeljárás „koronatanújának” együttműködő terhelti minőségéről, jóllehet ez a minőség kizárólag az általa képviselt ügyészség nyomozás megszüntető határozatával keletkezhetett. E mulasztás megkérdőjelezi az ügyésszel szemben az Alaptörvény által megkövetelt nyomozás feletti törvényességi felügyelet gyakorlására vonatkozó kötelezettségét.
b) Az Indítványozó érintettségének bemutatása az ellene indult büntetőeljárás releváns elemeire hivatkozással, az ügyben hozott panaszolt bírói döntések Alaptörvény-ellenességének indokolásával:
Az Indítványozó tagadása ellenére az eljáró bíróságok megállapították büntetőjogi felelősségét Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény ( továbbiakban: a Btk. 160. § (1) bekezdés alapján N. R. 12 év börtön fokozatban.
Indítványozó testvére volt, így a nyomozó hatóság megfelelő kioktatása esetén a Be. 82. § (1) bekezdés a) és b) pontja által biztosított abszolút mentességi ok alapján is megtagadhatta volna a tanúvallomást, amelyet a Be. 83. § (1) bekezdése alapján figyelembe kell venni, ha az akár a bűncselekmény elkövetésekor állt fenn, akár a kihallgatáskor áll fenn. L. A. sértetett az Indítványozóval, így a nyomozó hatóság képviselői tudták, hogy L. A. hozzátartozói viszonyra tekintettel is megtagadhatta volna a vallomást, azonban erre nem figyelmeztették.
Erre tekintettel (is) . L. A. tanúként tett vallomására a büntetőeljárás szabályainak súlyos sérelmével kerülhetett sor.
L. A., a Nyíregyházi Rendőr főkapitányság által lefolytatott tanúmeghallgatást célzó eljárási cselekmény során a nyomozóhatóság tagjai elmulasztották tisztázni, hogy a tanú a bűncselekmények elkövetésével gyanúsítható személlyel rokonságban áll-e, így élhet-e mentességi joggal és megtagadhatja a vallomást. A tanú vallomásáról felvett jegyzőkönyv blankettaszerűen tartalmazta a törvényben írt valamennyi kizáró és mentő okot, annak ellenére, hogy a nyomozó hatóság tudomással bírt arról, hogy L. A. nem védő és nem lelkész, azonban a törvényalkotó célja szerint, amennyiben bármikor felmerül a tanú és a gyanúsított között fennálló rokoni kapcsolat, azt a tanú vallomástételének akadályát azonnal tisztázni kell.
Megállapítható az is, hogy a tanúvallomás jegyzőkönyve nem a tanúnak a törvényben rögzített figyelmeztetésre adott válaszát tartalmazza azaz, hogy él-e mentességi jogával, vagy sem, mindössze annyit rögzít, hogy a „tanúvallomásomnak nincs akadálya”, amely tényt azonban nem a tanúnak kell eldöntenie, hanem az eljáró hatóságnak Álláspontom szerint a megfelelő figyelmeztetés, valamint a figyelmeztetésre adott törvényben megkövetelt válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása miatt a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem lett volna figyelembe vehető.
A bizonyítás általános szabályai között a nyomozó hatóság, az ügyész és a bíróság számára is kötelezettségként írja elő annak vizsgálatát, hogy nem áll-e fenn a tanúvallomást kizáró vagy mentő ok, másként fogalmazva mentességi ok. A tanúnak a 81. § (1) bekezdése a) és b) pontjában meghatározott mentessége az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad és a tanú a titoktartási kötelezettségének körébe tartozó bizonyítandó tényre nem hallgatható ki.
Annak ellenére, hogy az eljárási cselekmények ismeretében kétséget kizáróan megállapítható, hogy a nyomozó hatóság tudomással bírt a tanú és a gyanúsított, vagy gyanúsítottá váló személy közötti elfogultságról mégsem figyelmeztették a vallomástétel alóli mentességi jogára.
A törvényszéki és ítélőtábla döntések törvényellenességét Be.-ben rögzített tanú mentességi szabályokat megerősítő bírósági döntések is alátámasztják:
BH2006. 317. A tanú vallomása abban a kérdésben nem vehető figyelembe bizonyítási eszközként, amellyel kapcsolatban mentességi jog illeti meg, és a vallomást megtagadhatta volna BH2005. 386. I. A tanú törvényes figyelmeztetésének elmulasztása a tanúvallomásnak a bizonyítékok köréből való kirekesztését eredményezi BH2005. 203. I. A tanú csak a hozzátartozója tekintetében tagadhatja meg a tanúvallomást az 1998. évi XIX. törvény 82. § (1) bek. a) pont alapján. Ez a mentesség abszolút mentességet jelent. Ha a tanú és az egyik vádlott hozzátartozói viszonyban áll, ez abszolút tanúzási mentességet jelent és a tanú megtagadhatja a tanúvallomást BH 2015.10.273: Kúria Bfv. III. 395/2015. Ha a tanú mentességi jogával élve kinyilvánítja, hogy hozzátartozójával szemben nem kíván terhelő adatokat szolgáltatni, a továbbiakban nem csupán a korábbi vallomásai, hanem az általa tett feljelentésben foglalt tényelőadások sem értékelhetők bizonyítékként BH 2006.10.317: Legf. Bír. Bt. I.1178/2004. sz. A tanú vallomása abban a kérdésben nem vehető figyelembe bizonyítási eszközként, amellyel kapcsolatban mentességi jog illeti meg, és a vallomást megtagadhatta volna.
BH+ 2005.12.540: Legfelsőbb Bíróság Bt.I.1.178/2004. A tanú vallomása abban a kérdésben nem vehető figyelembe bizonyítási eszközként, amellyel kapcsolatban mentességi jog illeti meg, és a vallomást megtagadhatta volna.
Álláspontom szerint abból, hogy a bíróság Lakatos Attila tanú vallomását nem rekesztette ki a bizonyítékok köréből, a törvényszéki és ítélőtáblai ítélet alaptörvény-ellenességére lehet következtetni, tekintettel arra, hogy az eljárási törvénybe ütköző bizonyításvétel nem érvényes, így az ilyen a bizonyításra épülő ügydöntő határozat sem érvényes.
Az angolszász jogban elfogadott doktrína szerint mérgezett fa gyümölcse mérgezetté válik, a hazai jogban Tremmel Flórián professor emeritus nyomán „az igazsághoz hozzátartozik az út is, nem csak az eredmény.”
Az alaptörvénnyel összhangban a Be. kizárólag törvényes úton beszerzett bizonyítékokat engedi az igazságszolgáltatás asztalára. A jogellenes bizonyíték törvény erejénél fogva történt kizárása rendkívül hatékony eljárásjogi szankciója a jelentős törvénysértéssel történő bizonyítékszerzésnek. A törvénysértő bizonyíték kizárása annak a garanciája, hogy a büntetőhatalmat képviselő állam a saját jogsértő magatartásából ne szerezhessen előnyt. Ehhez kapcsolódik a bírói kar tekintélye azáltal, hogy nem fogadja el bizonyítékértékelő tevékenysége során, a tiltott módon beszerezett bizonyítékot.
A bírósági eljárásban sérült a közvetlenség elve mivel. L. A. sértett nem vett részt a büntető eljárásban a tárgyalási szakban. A bíróság az étéletét a nyomozási iratokban található sértetti vallomására alapította, sérti a közvetlenség elvét, illetve azon vádlotti és védői jogokat, hogy kérdéseket tegyenek fel a sértettnek.
Az orvosszakértő vélemény nem zárta ki azt, hogy II. rendű vádlott a sérülését nem önkezűleg okozta. Figyelemmel arra, hogy sértett a tanúkat úgy hívta a helyszínre, hogy elmondása szerint arra számított, hogy I. rendű vádlott meg akarja ölni őt, ez azt feltételezi , hogy mint egy ellensúlyt képezve segítő társával ölje meg a I. rendű vádlottat. ha nem lett volna ilyen szándéka a sértettnek, akkor meg sem jelent volna a helyszínen- vagy értesítette volna a rendőrséget, hogy őt adott helyszínre hívták azzal a céllal, hogy őt megöljék.
Tehát kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen ki volt a támadó és ki a jogos védelmi helyzetben lévő. És ezeket az elenmondásokat azért nem lehetett tisztázni, mert a sértett nem vett részt a tárgyalási szakban, amivel sérült a közvetlenség elve, - a védekezéshez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog elve.
A tisztességes eljárás követelménye Az Alaptörvényének XXIV. cikk (1) bekezdése alapján a jogállami büntetőeljárás elengedhetetlen feltétele az eljárás tisztességessége.
A Debreceni Ítélőtábla Bpi.II.6.../2019/9 számú végzése és a Kúria Bpkf.III:3.../2020/2 számú végzése álláspontom szerint sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a közjegyző előtt nyilatkozó L. Gy. és J. A. tanúkat nem hallgatták meg akik tudtak volna nyilatkozni az elítéltek ártatlanságával kapcsolatban a nevük az alapügyben fel sem merült.
Tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása van lehet- mondja a büntetőeljárási törvény. vagyis a tanú az, akiről feltételezhető, hogy az adott bűnügy szempontjából jelentős információval bír.
4. Annak bemutatása, hogy az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva:
A Kúria végzésével a jogorvoslati lehetőségek kimerültek; rendelkező részében kimondja: „A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye.”
Tisztelettel:
Indítványozó képviseletében:
Vidák Aladár országos Elnök
Budapest, 2020. július 09.
Mellékletek:
1. Egyesületi Meghatalmazás
2. Nyilatkozat az indítvány és a személyes adatok nyilvánosságra hozhatóságáról
3. Érintettséget alátámasztó dokumentumok:
A Debreceni Ítélőtábla Ítélete
A Kúria végzése
.A perújítási indítvány elutasítását alátámasztó okiratok
