Alkotmánybíróság

Ügyszám: IV/…..-6/2020

Alulírott, Vidák Aladár mint a Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület képviseletében eljáró Vidák Aladár elnök E. R. képviselője a fenti számú ügyben az alábbi hiánypótlást terjesztem elő a Tisztelt Alkotmánybíróság 2020. október 7. napján kelt felhívásának megfelelően, és kiegészítve az általam előterjesztett alkotmányjogi panasz indítványt.

Az alábbiakkal kívánom kiegészíteni.

A Tisztelt Alkotmánybíróság felhívása értelmében alkotmányjogi panasz indítványomat annyiban pontosítom, illetve kiegészítem, hogy kérem, hogy a Tisztelt Alkotmánybíróság állapítsa meg a Debreceni Ítélőtábla Bp.II.../ 2019/7 számú végzés és a Kúria Bpkf. III. 3../2020/3. számú végzése alkotmányellenességét és semmisítse meg azt mivel sérti E. R. ügyfelemnek az Alaptörvény XXVIII. cikkben meghatározott jogait így különösen a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, továbbá az Alaptörvény XV. cikkben meghatározott jogait, különösen a törvény előtt egyenlőség, valamint az alapvető jogokat. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.

Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróság állapítsa meg az alapügyben a Nyíregyházi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság 3. B..../2016/65 számú ítélete és a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság. Bf. I.../2018/21 számú ítélete alkotmányellenességét és semmisítse meg azt mivel sérti, XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz, független és pártatlan bíróság által lefolytatott nyilvános tárgyaláshoz és az ésszerű határidőn belüli határozat meghozatalához való jogra a XXVIII. cikk (2) bekezdésében védett ártatlanság

vélelmének megsértésére, a XXVIII. cikk (3) bekezdésében garantált védelemhez való jog megsértésére, a XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog megsértésére, ezekből következően IV. cikk (2) bekezdésében garantált személyi szabadsághoz, és az attól való megfosztásra előírt törvényes eljáráshoz való jog megsértésére utalok. A 2020. július 15. napján kelt alkotmányjogi panasz indítványomban foglalt indokolásomat változatlanul fenntartom, azt a következőkkel kívánom kiegészíteni.

Az alkotmányjogi panasz közvetlen előzménye

A releváns jogi előzmények összefoglalása.

Az indítványozó ellen Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságon ...2016.Bü szám alatt indult nyomozást rendelt el L. A. sértett sérelmére, a szám alatti lakáson elkövetett Btk. 160. §. (1) bekezdésében ütköző és aszerint minősülő és büntetendő emberölés bűntett kereslete elkövetésével miatt. Indítványozó előzetes letartóztatása meghosszabbítását a Szabolcs Szatmár Bereg -Megyei Főügyészség B...2016/18.19. szám alatt indítványozta a Nyíregyházi Járásbíróság és a Nyíregyházi Törvényszék folyamatosan indítványozó előzetes letartóztatást elrendeléséének a Be. 129. § (2) b.) és d.) pontjaiban írt okokra elrendelésére hivatkoztak.

A Szabolcs- Szatmár- Bereg -Megyei Főügyészség B.6.../2016/50 számú vádiratában az Indítványozóval szemben I r., a Btk.160. § (1 bekezdésében meghatározott, aszerint minősülő és büntetendő emberölés bűntettének kísérlete miatt vádat emelt. A Nyíregyházi Törvényszék a 2017. január 4-én kelt 3. B.../2016/65. számú ítéletével az Indítványozó bűnösségét a Btk. 160. § (1) bekezdés. Ezért a törvényszék, mint visszaesőt 12 (tizenkettő) év szabadságvesztésre és 10 év (tíz)név közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság, Bf. I. .../2018/21 számú, 2018. június 20-én kelt ítéletével a Nyíregyházi Törvényszék 3. B…./2016/65 számú ítéletét helybenhagyta az Indítványozó tekintetében. A Debreceni Ítélőtábla ítélete ellen akkori jogi képviselő a Kúriához, rendkívüli jogorvoslat, mint felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő.

Az alapügyben eljáró nyomozó hatóság és bíróságok nem tisztázták, hogy a sértett és az indítványozó egyeseságú testvérek előző alkotmányi panaszomban részletesen kifejtettem. 2016. április 15 L. A. napján feljelentés alkalmával elmondja, hogy indítványozó testvére azt is elmondja vallomásának akadálya nincs, nyomozó hatóságnak tisztáznia kellett volna pontosan milyen rokoni kapcsolatban áll indítványozóval.

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelme.

Bírósági eljárás során nem hallgatta meg személyesen L. A. sértettet, mint tanút-a tárgyalásra szabályszerűen nem idézték, indítványozónak és a védelemnek nem volt rá lehetősége, hogy a tanúhoz kérdéseket tegyen fel (keresztkérdés) intézzen a tanúhoz így sérült a közvetlenség elve.

Hangsúlyozni szeretném, hogy L. A. sértetti jogi képviselője nem volt az nyomozás és a bíróság eljárás során. Törvényszék a nyomozási vallomás alapján ítélte el az indítványozót ezzel a törvényszék nem folytatta le közvetlen bizonyítást, arra a vallomásra amire az ítéletét alapította. „A tanúvallomás meggyőződést maga után vonó bizonyító ereje csak az adott esetben, individuális viszonyaiban gondolható, nem, mint ollyas, melyet a tanúk physicai és erkölcsi képessége már magában eleve általában követel ezen individuális viszonyokban csak a tanú s bíró közötti közvetlenség hoz világosságot.

Az elsőfokú (tény) törvényszék az indítványozó büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást ugyanakkor csak tárgyaláson vehet fel, melynek során – a bizonyítás felvételének sorrendjéről szóló rendelkezések alapján–az indítványozó kihallgatását követően a tanúk közül rendszerint a sértettet hallgatja ki elsőként. Mindezekből látható, hogy a sértett – amennyiben a bizonyítandó tényről tudomása van a büntetőeljárás tárgyalási szakaszában tanúként kelet volna részt vennie, mivel a hatályos Be. nem ismeri önálló bizonyítási eszközként a sértett vallomását. Ennélfogva az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárásának sikeres lefolytatásához főszabályként megállapítható, lett volna, hogy a sértett tanú kihallgatása elengedhetetlen, így az eljáró bírónak a sértettet idéznie kell, volna mely már nem csupán egyszerű jelenléti lehetőség, hanem megjelenési, – akadály hiányában vallomástételi és igazmondási kötelezettséget is jelent. Indítványozó édesapja és testvére vallomását nem vette figyelembe a törvényszék elfogultság miatt a hozzátartozók következetesen adták elő a tanú vallomásukat és annak tudatában, hogy törvényszék figyelmeztette a hamis tanúzás következményére.

Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében deklarált ártatlanság vélelmét, továbbá az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében deklarált egyenlő bánásmód elvét. IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

Ügyfelem személyesen akkori védője, mint védőjén keresztül a nyomozás befejezésekor, majd az elsőfokú eljárás során, továbbá az elsőfokú ítélet meghozatalát követően is sérelmezte, hogy kérése ellenére nem helyezték enyhébb kényszerintézkedés alá. Iratokból világosan kitűnik, hogy E. R. és védője folyamatosan indítványozta eljárás során helyezték enyhébb kényszerintézkedés alá. Az eljáró bíróság folyamatosan elutasította hivatkozva a Be. 129.§ (2) bekezdésének b/ és d/ pontjaiban írt okokból mindvégig fenntartotta.

Az előzetes letartóztatás felülvizsgálata. Szabadsághoz való jog megsértése.

Az előzetes letartóztatásról szóló döntések elleni fellebbezés kapcsán problémát jelentett, hogy a másodfokú bíróságok soha nem találkozott személyesen az indítványozóval, ami felveti az Emberi Jogok Európai Egyezménye sérelmét. Emellett gyakran igen hosszú időbe telik a másodfokú döntések meghozatala, ami ellentétes azzal a kötelezettséggel, hogy a szabadságuktól megfosztott terheltek esetében megfelelő gyorsasággal kell eljárni. A kutatás azt mutatta, hogy a nyomozó hatóságok gyakran nem tartják be a soronkívüliség elvét az előzetes letartóztatottak ügyeiben, ami bizonyos esetekben olyan időtartamú előzetes letartóztatáshoz vezet, amely ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével és a magyar jogszabályokkal is. Emellett az előzetes letartóztatás felső időkorlátjának eltörlése egyes büntetőeljárások esetében azt az üzenetet hordozza, hogy a jogalkotó hajlandó elfogadni az eljárások jelentős elhúzódását olyan esetekben is, amikor a terheltet fogva tartják.

Indítványozó előzetes letartóztatását, leggyakrabban a szökés és elrejtőzés veszélyére, az eljárás meghiúsításának veszélyére, valamint a bűnismétlés veszélyére hivatkozással történt. A bírói döntések indokolása gyakran túl általános volt és nem reflektált az ügy körülményeire, csupán megismételte az előzetes letartóztatásra irányuló ügyészi indítványok tartalmát. A kutatás tapasztalatai szerint a szökés veszélyének fennállását gyakran kizárólag vagy elsősorban a bűncselekmény tárgyi súlyára és a várható büntetés mértékére alapozzák a bíróságok, ami ellentétes az Emberi Jogok Európai Bírósága által kialakított sztenderdekkel. A bíróságok az indítványozó ügyében hajlamosak voltak nagy jelentőséget tulajdonítani olyan körülményeknek, amelyek az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjoga szerint nem lehetnek meghatározóak az előzetes letartóztatás szempontjából.

A Reménytelen Ügyek Harca Jogvédő Egyesület számos olyan döntéssel találkozott az iratkutatás során, (a jelen ügyben is) amely csupán absztrakt indokok alapján hivatkozott az eljárás meghiúsításának veszélyére, ráadásul gyakran az eljárás olyan pontján, amikor ez a veszély már igen alacsony vagy nem is állhat fenn (így pl. a nyomozás lezárása után, illetve egy ügyben az elsőfokú ítélet meghozatala után). Az érintett döntésekben a bűnismétlés veszélyének alátámasztásaként a bíróságok hivatkoztak többek között az indítványozó jóval korábbi elítéléseire, vagy teljesen más jellegű cselekmény miatt történt korábbi elítéléseire, illetve kizárólag a rendszeres jövedelem hiányára – szintén az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatával ellentétes módon.

A szökés veszély kapcsán az Emberi Jogok Európai Bírósága egyértelművé tette, hogy önmagában az állandó lakóhely hiánya vagy a hosszú tartamú szabadságvesztés-büntetéssel való fenyegetettség nem igazolhatja az előzetes letartóztatás elrendelését. A bűnismétlés veszélye pedig csak abban az esetben igazolhatja az előzetes letartóztatást, ha konkrét bizonyíték szól a bűnismétlés határozott veszélye mellett, arra kizárólag a

munkahely vagy a helyi családi kapcsolatok hiányából következtetni nem lehet. A tanúk befolyásolásának és a szökés veszélyének értékelésekor bíróságnak feltételezésekre és a tanúk vallomására hivatkoztak, azonban nem tudtak megfelelő bizonyítékot felmutatni arra, hogy ezek a veszélyek valóban fennálltak az indítványozóval kapcsolatban.

„A bíróság, mérlegelve az ügyész és a védő indítványát, a gyanúsított előzetes letartóztatását elrendelte a fentiekben kifejtett okoknál fogva azzal, hogy a büntetőeljárás jelenlegi szakaszában enyhébb kényszerintézkedés elrendelésére lehetőséget nem látott.” A lefolytatott eddigi bizonyítási eljárás alapján olyan új tény vagy körülmény nem volt megállapítható, amelyek érintették volna a fentiekben említett jogerős fenntartó végzés megalapozottságát, illetőleg indokolták volna a vádlott szabadlábra helyezését.” „A bíróság megítélése szerint a vádlott letartóztatásának fenntartása óta semmilyen új körülmény nem merült fel, a [fenntartó] végzésben hivatkozott, a kényszerintézkedés fenntartásának alapjául szolgáló körülmények továbbra is fennállnak, ezért a bíróság a rendelkező rész szerint határozott.” Bíróságnak kell vizsgálni és bizonyítaniuk az előzetes letartóztatás körülményeinek fennállását és az előzetes letartóztatás indokoltságát. A bíróságnak döntéseik meghozatala során több szempontot kellett volna figyelembe venniük, mint például a nyomozás állása, indítványozó jelleme, a letartóztatása előtti és utáni viselkedése és minden olyan egyéb körülmény, amely arra utal, hogy szabadon engedése esetén elszökne, vagy befolyásolná a tanúkat, esetleg bizonyítékokat semmisítene meg.

A szökés veszélyének megállapításakor szélesebb körben kellett volna figyelembe venni indítványozó jellemét, otthonát, vagyonát, családi kapcsolatait és minden olyan tényt, körülményt, amely Magyarországhoz köti. Indítványozónak nincs állandó munkahelye és őrizetbe vételekor nem volt megtalálható a lakóhelyén, ugyanakkor a bíróságok nem tértek ki arra döntéseikben, hogy egyéb kényszerintézkedésekkel miért nem biztosítható az indítványozó tárgyaláson való megjelenése. Bíróságok nem tudták igazolni, hogy nem volt a magyar jog által biztosított eszközök közül olyan enyhébb intézkedés, amellyel az eljárás lefolytatását biztosítani lehetett volna. Bíróságok az indítványozó ügyében sztereotípiák és általánosítások alapján hozták meg döntéseiket. A döntések indokolásából megállapítható, hogy a jogszabály adta lehetőségeket meg -mint az óvadék vagy a házi őrizet- sem próbálták az indítványozó és az ügy egyedi körülményei alapján alkalmazni. Indítványozó előzetes letartóztatásával kapcsolatban vizsgált Nyíregyházi Járásbíróság és a Nyíregyházi Törvényszék döntések „nem reflektáltak a védői érvekre, nem adtak részletesen számot ezek elvetésének okairól, az ügy és az indítványozó egyéni körülményeinek figyelembevételéről, az értékelés mikéntjéről”. Ez a gyakorlat azt eredményezi, hogy sérül az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. Cikk (4) bekezdéséből fakadó indokolt döntéshez való joga.

Önmagában a gyanúsítás tárgyává tett bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára és magas büntetési tétellel fenyegetettségére, vagyis a várható büntetés mértékére hivatkozással állapította meg a bíróság a szökés, elrejtőzés veszélyét. Egy bizonyos idő eltelte után kizárólag erre az okra alapozni a szabadságelvonást sérti az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában kimunkált releváns elveket. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint az előzetes letartóztatásról döntő eljárás tisztességességének egyik feltétele, hogy a bíróságok érdemben megvizsgálják a védelem által felhozott releváns érveket, és döntésükben megfelelően részletezzék az ezekkel kapcsolatos álláspontjukat.

Indítványozó ügyében előfordult, hogy a védelem érvei teljes mértékben reflektálatlanul maradtak. Összhangban a szabadsághoz való jog fontosságával és az ügy a kivételes jellegével, amelyekben e jog korlátozása az indítványozó bűnösségét kimondó jogerős ítélet meghozatala előtt elfogadható, miközben az indítványozó még megillette volna az ártatlanság vélelme, az Emberi Jogok Európai Bírósága újra és újra megállapította, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. Cikk (3) bekezdése magában foglalja a szabadlábon való védekezéshez való jogot, feltétel nélkül vagy feltételek mellett. Az EJEB hangsúlyozta, hogy az előzetes letartóztatást -legyen az bármilyen rövid is- a hatóságoknak megfelelően indokolniuk kell. A releváns és megfelelő bizonyítékok értékelése még alapos gyanú esetén is elengedhetetlen, az előzetes letartóztatás elrendelését követően még inkább. A fogvatartásról való döntés meghozatala során a hatóságoknak mérlegelniük kell, hogy egyéb eszközökkel nem biztosítható-e a gyanúsított eljárásban való részvétele. A nemzeti hatóságoknak az ártatlanság vélelmének alkalmazásával kell lefolytatniuk az eljárást és megvizsgálniuk a bizonyítékokat. Az inditványozó őrizetben maradására, mint közérdekre hivatkozni pedig nem lehet. Az EJEB saját gyakorlata alapján kifejtette: Ha a jog lehetővé teszi, hogy megfelelő vélelmek fennállása eseté az előzetes letartóztatás folyamatosan meghosszabbítható legyen, akkor a személyes szabadság korlátozását megalapozó körülményeket megfelelő érvekkel kell alátámasztani. Az alapos gyanú vonatkozásában az EJEB arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha az a teljes eljárás alatt fennált, önmagában még nem alapozza meg az előzetes letartóztatás eljárás végéig való folyamatos meghosszabbítását.

Az alkotmányos keretek meghatározásában emellett jelentős szerepe van az Alkotmánybíróságnak az előzetes letartóztatás kapcsán jelentőséggel bíró alkotmánybírósági határozatok közül az alábbiakat érdemes megemlíteni.

66/1991. (XII. 21.) AB határozat E határozatában az Alkotmánybíróság rögzítette: „A személyes szabadságnak jogszerű (»törvényes«) elvonása is okozhat alaptalan sérelmet. Az egyes korlátozó rendelkezések csak akkor fogadhatók el alkotmányszerűnek, ha az általuk elérni kívánt és alkotmányosan elismert célhoz képest a korlátozás szükségszerű és arányos.

Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljárás részét képező pártatlanság követelmény sérelme.

Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2017. augusztus 4-én kelt Beüf. I. .../2017/2. számú végzésével a Nyíregyházi Törvényszék 2017. július 5. napján kelt 3.B.../216/41. számú végzését helybenhagyta a be. 129. §-a (2) bekezdésének b/ és d/ pontjaiban okokból továbbra is fenntartotta indítványozó előzetes letartóztatását. A tanács elnöke a tiszteletreméltó Dr. B. L. bíró úr volt. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2018. június 20-én Bf. I. 179/2018/21 számú ítéletét Dr. B. L. tanácselnök úr hozta meg. Be. magyarázata szerint a) nem járhat el bíróként az, aki az eljárás korábbi szakaszában más hatóság tagjaként működött közre az ügyben. Ugyanis nyilvánvalóan nem lehetne patátlannak tekinteni az olyan bírót, aki hivatalos minőségben az általa vizsgált ügyben a saját ügyét bírálná el akár anyagi, akár eljárási jogi szempontból. A 21/2016. (XI.30.) AB töretlen határozata indoklása szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt pártatlanság követelménye megkívánja, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, akit az eljárás bármely szakaszában, így akár nyomozás során a nyomozás során bírói feladatokat látott el, ugyanis azzal szükségszerűen együtt jár a bizonyítékok bizonyos szintű előzetes értékelése.

Az álláspontom szerint a támadott ítélet ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó pártatlanság követelményével, ugyanis az előzetes letartóztatásról szóló döntését felülvizsgáló másodfokú tanács elnök úr, volt a későbbiekben az indítványozó ügyében eljáró ítélkező tanács elnöke, illetve tagja. E körben hivatkozom a hasonló tárgyú 34/2013. (XI. 22.) AB határozat és 21/2016. (XI. 30.) AB határozat megállapításaira. Álláspontom szerint mindezek alapján nem várható el egy olyan tanács elnökétől a pártatlanság követelményt ügyét bírálná el akár anyagi, akár eljárásijogi szempontból, amely egyszer már hozott ítéletet, állást foglalt a bűnösség és a bizonyítékok kérdésben is, ráadásul úgy, hogy a nyomozás során is eljárt bíróként. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el.

Álláspontom szerint a Nyíregyházi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság 3. B.913./.../65 számú ítélete és a Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság. Bf. I. .../2018/21 számú ítélete tényfelderítési kötelezettségüknek nem tettek eleget, így a megállapított tényállás hiányos volt és ennek megfelelően a ténybeli következtetések sem feleltek meg a jogi követelményeknek. Mindemellett az ítéletek nem tartalmaztak megfelelő indokolást, azaz a bíróságok nem adtak számot arról, hogy miből, mire vontak következtetést, az eljáró bíróságok által felhasznált bizonyítékok láncolata nem volt teljes, a bizonyítás során a bíróságok a perrendi szabályok legelemibb szabályait sem tartották be.

Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelme.

A Be.637. § (1) A bíróság jogerős ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye, ha a) az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni. A Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja alapján rendeli el a perújítást, maga is hatályon kívül helyezheti az alapügyben hozott ítéletet, vagy annak a perújítással megtámadott részét és az 567. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntetheti az eljárást.

Indítványozó által perújítás indítványt terjesztett elő a Debreceni Ítélőtábla Bp. II.../2019/7 számú végzéssel a perújítást elutasította a Kúria Bpkf. III…./2020/3 számú végzéssel a perújítási indítvány elutasító végzést helybenhagyta. A perújítás indítványban írtak, illetve mellékelt közjegyző előtt nyilatkozó L. Gy. és J. A. tanúk nyilatkozataik szerint sértettet nem az elítéltek bántalmazták. J. A. tanú nyilatkozata szerint pedig a sértett hasi sérülése önkezűség eredménye, a háti sérülést pedig M. S. okozta, mert a sértett őt ellenkező esetre azzal fenyegette meg, hogy elvágja a torkát.

A. Be. 79.§ alapelvként rögzíti: büntetőperben tanúként az hallgatható ki, akinek bizonyítandó tényről tudomása lehet. A nevezett tanúk az adott bűnügy szempontjából jelentős információkkal bírnak. Új tanú kihallgatását indítványozták, meg jelölték, hogy az új tanú milyen tényre vonatkozóan tud novumot, azaz új bizonyítékot szolgáltatni. Ez pedig elegendő a perújítás elrendeléséhez, mivel indítványból lehet valószínűsíteni a tényleges perújítási célt, azaz a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatását. A Debreceni Ítélőtábla és a Kúriának ezen túlmenően az iratok alapján észlelne kellett volna, hogy az alapügyben súlyos jogszabályok sértések történtek, mindezek alapján a perújítás indítványt helyben kellett volna hagyni.

A jelenesetben rendkívüli jogorvoslati lehetőségek garantálása és eljárások lefolytatása, különösen az indítványozó ügyében indokolt, amikor a jogerős döntés olyan jogi hibában, vagy ténybeli tévedésben szenvedhet, amely feltétlenül szükségessé teszi az érintett jogainak vagy jogos érdekeinek megóvását, így a kiküszöbölésükhöz fűződő érdek felülmúlja a döntés jogerejének tiszteletéhez, illetve ezen keresztül a jogállam stabilitását adó jogbiztonság érvényesüléséhez kapcsoló érdekeket. Másként fogalmazva az ilyen kivételes esetben inkább a bírói döntés jogerejének feloldása szolgálja a bírói döntésekbe vetett közbizalom megőrzését és erősítését, mintsem a jogi hibában vagy tévedésben szenvedő döntés jogerejének tisztelete.

Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra, hogy a jogorvoslati lehetőségek biztosítása mellett beálló jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének a biztonságát szolgálja, és a jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvetően alkotmányos érdekek fűződnek. Ennek ellenére indokolt azonban rendkívüli jogorvoslat lehetőségét biztosítani abban az esetben, ha a jogerős határozat meghozatala után olyan tények derülnek ki, amelyek az ügy megítélését alapvetően befolyásolták volna, illetve az derül ki, hogy az eljárt bíróságok részben anyagi, részben eljárási jogszabályok megsértésével hozták meg az ügydöntő határozatot. Ilyen esetben nem csak a jogerő utáni ténybeli javítás lehetőségét kell biztosítani, hanem azt is, hogy a fent említett törvénysértések orvosolhatók legyenek.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság ítéleteiben rendre visszatérő tétel, hogy a tisztességes igazságszolgáltatáshoz való jog kiemelkedő jelentőségű a demokratikus társadalomban. Mindebből következik, hogy az alkotmányos alapelveknek, illetve nemzetközi emberi jogi elvárásoknak megfelelően a büntetőeljárásnak messzemenően biztosítania kell a tisztességes eljáráshoz, azaz a fair trial-hoz való jogot. Az Alkotmánybíróság a 14/2004. AB határozatában utal rá, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél. A határozat elvi éllel mutat rá arra, hogy az igazság feltárásának az a legmegfelelőbb módja, hogy az ítélkezésben független és pártatlan bíróság nyilvános tárgyaláson a bizonyítás tekintetében egyenlő jogokkal részt vevő felek aktív közreműködésével lefolytatott eljárás eredményeként, közvetlen észlelése útján szerzett bizonyítékok szabad mérlegelésével állapítja meg a büntetőjogi felelősségre vonás eldöntéséhez szükséges tényeket. Ezen alapvető jogok érvényesülésének elengedhetetlen eszköze a „fegyverek egyenlősége”, mely biztosítja a vád és a védelem azonos esélyeit és lehetőségeit a bizonyításban való részvételre.

                                                                                        Tisztelettel,

        

                                                                                Vidák Aladár Országos Elnök

Budapest, 2020. október 25